2007. december 30., vasárnap

Nagy az élet a Csónakázó tavon

Mivel napok óta fagypont alatt van a hőmérséklet, használható vastagságú jégréteg alakult ki a Csónakázó tavon, amit egyébként eredetileg is azért építettek, hogy télen korcsolyázni lehessen rajta.

Használatba is vette a város lakosságának azon része, akik tudnak korcsolyázni. Ma egész nap elég sokan voltak. Délután még parkolóhelyet is alig lehetett találni a közelben.

Az éjszakai kivilágításnak köszönhetően a Csónakázó tó jege egészen későig alkalmat ad a csúszkálásra. Öröm látni, hogy a város vezetése (már ha az ő érdemük) odafigyel az ilyen dolgokra, és örömet szereznek vele az embereknek.

2007. december 18., kedd

Könyvajánló

Már a boltokban van a frissen megjelent 2008-as Nagykőrösi Kalendárium. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki szereti a várost, és nem csak azért, mert egy csomó képet, ami benne van - beleértve a borítón láthatót is - én fotóztam, hanem azért, mert valóban érdekes írások szerepelnek benne Nagykőrös múltjáról, jelenéről és jövőjéről egyaránt. Karácsonyi ajándéknak is ideális.

2007. december 11., kedd

Ünnepi fényben a városközpont

Itt a december, sőt, lassan a közepén járunk, a karácsonyvárás idejét éljük. Egyre nagyobb divat kivilágítani a házakat is karácsonyi fényekkel, és persze a városközpont sem maradhat ilyenkor érintetlenül. Néhány éve különböző színű villanykörték világítottak szerteszét, ami elég szerencsétlenül nézett ki. Az utóbbi pár esztendőben viszont kellemes meglepetésként ízléses, sárgásfehér fényekkel teszik kellemesebbé az utcakép látványát. Szerintem idén is szép lett, legalábbis a lehetőségekhez képest. Ha a fák törzsét alulról megvilágítanák piros vagy zöld színű fénnyel, még ütősebb lehetne az összkép. Csak kicsi a főtér ahhoz, hogy ez érvényesülni tudjon.




Semleges színű, egyforma égőkkel - ahogy mostanában észrevettem - akármennyire is erőlködik az ember, nehéz ízléstelen kivilágítást alkotni. Lesz majd erről egy cikk még karácsony előtt, ugyanis megint kapom a híreket mindenfelől, hogy mennyire ízlésesen, vagy giccsesen van kivilágítva néhány ház a városban. Addig se feledjék: a kevesebb több. Főleg díszítésben.
A középső képek minőségéért pedig elnézést kérek.



2007. december 4., kedd

Tizenhét kép a strandról

A mostani bejegyzés valószínűleg az időseket érinti majd érzékenyen. Idén második éve nem nyitott ki a strand, ami egykor Nagykőrös nagy büszkesége volt. Ezúttal nem szeretnék külön kommentárt fűzni a képekhez - ilyen ma az a hely, ahol generációk töltötték a régi nyarakat.

































2007. december 2., vasárnap

Még pár szó a pavilonról

A régi nagykőrösi képeslapok alapján a pavilon a 30-as évek elején épülhetett. 1928-ban még nincs rajta a képeken, 1936-ban viszont már üzemel.
Uralkodó vonása a szecesszió. A stílusba beépült távolkeleti vonások közül sok megfigyelhető rajta: ilyen a sokszögletű alaprajz, a növényeket idéző ornamentika az ereszek alatt, az ablakokat szegélyező csavarodó peremdíszek, a többszintű tetőszerkezet, valamint a lefutó tetőgerincek enyhe ívelése.
Korában nagyon modern volt: villanyvilágítású és fűthető.
Mára azok közé az épületek közé tartozik, amelyről Nagykőröst könnyedén felismeri mindenki, aki valaha is itt járt. Városképformáló jellegű. Épp ezért jó volna védetté nyilvánítani.


Egy 1941-es képeslap részlete. A háttérben, a lovaskocsi mögött jól kivehető az akkor lassan már egy évtizede üzemelő pavilon.

Az előtérben lévő pavilon mögötti trafóház nélkül a tér egész embereien fest.
A képen a Postapalota akkori állapota is megcsodálható, tetőszerkezete az Iparművészeti Múzeuméra emlékeztet, amelyhez hasonlóan ezt az épületet is Zsolnay-csempék fedték. Ezt is megérné helyreállítani, tekintettel arra, hogy országos ritkaság lenne belőle.

Újságospavilon


Ez a legszebb ilyen jellegű épület a városban. Sajnos sem építésének évét, sem mást nem tudok róla. Gondolom eleve újságospavilonnak épült, mert minden máshoz kicsi lenne. Bár a közelmúltban olyan ötlet is felröppent, hogy esetleg a mellette üzemelő pizzéria venné bérbe, hogy nyáron a kint ülő vendégek számára koktélbárként üzemeljen. Ez a terv azonban kútba esett, így most is újságokat lehet itt kapni, eredeti céljának megfelelően.
Kedves kis épület, amit szerintem minden nagykőrösi szeret. Méretéből adódóan talán mindig lesz pénz arra, hogy megóvják az utókornak. Bár egy alapos felújítás most is ráférne.
Örülnék, ha valaki adalékokkal szolgálna erről az épületről (is).

2007. november 24., szombat

A katolikus templom

Erről a templomról általában kevesebbet tudunk, mint a reformátusról, ezért jöjjön néhány érdekes adat a hamarosan megjelenő, 2008-as Nagykőrösi Kalendáriumból, Miklós János plébános írása alapján.

A katolikus templomot 1782-ben kezdték építeni a Váci Egyházmegye és Mária Terézia adományaiból. A körülbelül 40 méter magas tornyú templom alapkőletételére május 20-án került sor, melyről korabeli feljegyzés is fellelhető a Galgóczi-féle monográfiában:

„1782-ik évben Zerdahelyi Gábor felszentelt püspök, és nagyprépost, mint püspöki helyettes, Kecskeméten bérmálván, átjött N.-Kőrösre és május 20-án pünkösd másod napján a templom alapkövét megáldván, azt a szentély északi sarkában helyezte el. Ezen ünnepélyes alkalommal Kozma József nagy-abonyi esperes plébános mondta a szent beszédet, és a templom felépülése után 1788. január 9-én ismét ő végezte a körül a templomfelavatási szent megáldást.”

2007. november 15., csütörtök

A nagy tanári kar


Ha már az imént Arany Jánosról esett szó, aki 1851-től 1860-ig nálunk tanított, ejthetnénk pár szót tanártársairól is. A gimnázium ugyanis Arany idejében élte fénykorát. Többek közt hét akadémikus is tanított falai közt, és e tanárok nem csak tudományos munkájukkal vívtak ki érdemeket, hanem a magyar kultúrára gyakorolt hatásuk is jelentős volt.
Aranyról senkit nem kell felvilágosítani, ki is volt ő.
Szász Károlyt, a költőt ma már kevesebben ismerik, mégis a kor egyik jeles poétája volt. Később, felesége halála után elhagyta a várost, és református püspök lett belőle.
Szigethy Warga János a magyar pedagógiatörténet egyik jelentős alakja volt.
Szabó Károly nevét nem véletlen, hogy a városi könyvtárunk viseli, őt a magyar könyvtárügy atyjának is szokás nevezni. Fáradhatatlan bibliográfus és filológus volt, később a kolozsvári egyetemen tanított, ahogy Mentovich Ferenc is, aki tanársága mellett szintén verseket írogatott.
Szilágyi Sándor egyszerre volt történész és irodalmár, tudományos munkája mellett egész pályája során irodalmi évkönyvek és folyóiratok szerkesztésével próbálta a magyar olvasókönzönséget szélesíteni és tájékozottabbá tenni.
Természetesen nem csak őbelőlük állt a nagy tanári kar. Hogy pontosan kikből is, segíthet megjegyezni Arany epigrammája, amelyben disztichonba foglalta a tanári névsort:
Lengyel, Arany, Kiss, Nagy, Weiss, Pajzán, Mentovich, Ádám,
Varga, Szilágyi, Szabó, Szarka, Losonczi, Deák.

2007. november 10., szombat

Arany János Múzeum


Nagykőrösieknek nem újdonság, de aki nem tudná, feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy Arany János kilenc évig tanított városunkban, és bár ő maga nem annyira szeretett itt lakni - mint leveleiből kiderül -, de Nagykőrös mindig is nagyon szerette a nagy költőt. Amikor ide hívták tanítani, azt üzenték neki, hogy ha kell, arany hintót küldenek érte, csak jöjjön. Ő pedig jobb lehetőség híján eljött, hogy magyart tanítson a kőrösi diákoknak, akik nagyon tisztelték őt, és becsületbeli ügynek tartották, hogy tantárgyát mindig jól megtanulják.

A lényeg, hogy Arany János akkor is, és azóta is nagy megbecsülésnek és köztiszteletnek örvend Nagykőrösön. Ezért aztán minden lehetséges intézményt elneveztek róla: általános iskolát, gimnáziumot, művelődési központot, és még sok más mellett a múzeumot is, ahol természetesen tőle származó leveleket, általa kijavított dolgozatokat is megtekinthet a közönség az eredeti mintájára berendezett régi dolgozószobája mellett.

Az aktualitást az adja, hogy a közelmúltban új járda épült a múzeumhoz, hogy a Toldi iskola felől esetlegesen betévedő látogatóknak ne a sáron kelljen áthaladniuk. Nagyon örülök neki, hogy nem a ma divatos térkőből, hanem bazaltkockákból rakták le a járdát, mert ez illik a múzeumhoz. Kicsit ugyan csúnya itt az elején, hogy összekenték-csöpögtették cementtel vagy mivel (sőt, borzasztóan néz ki ezen a képen), de bízzunk benne, hogy a sok erre járó ember meg az idő majd lekoptatja, és szebb lesz a felülete.

A járda végighalad a múzeum előtt, egészen az Abonyi útig. A kép jobb szélén a Bor-Kalán szobor látható, amiről most nem mesélek, mert nem szeretném, ha kiderülne, hogy elég gyér a tudásom a témáról.

2007. november 9., péntek

Nagykőrös 50 év múlva

A következő cikk igazi kuriózum. Egy 1945-ös helyi újságból, a Nagykőrös Népéből való, és a szerzője arról ír, hogy milyennek vizionálja az ötven évvel későbbi jövőt. A háború utáni újjászületés optimizmusával néz előre, és - bár jóslataiból elég kevés dolog valósult meg - annyira azért nem is rugaszkodott el a valóságtól.

Nagykőrös Népe
1945. december 15.
I. évfolyam, 50. szám

Nagykőrös 50 év múlva

Igaz, hogy most jobban érdekelne bennünket, hogy mi lesz 5 hét, vagy legalábbis 5 hónap múlva, de hát erre nehezebb válaszolni, mint arra, hogy mi lesz Nagykőrösön 50 év múlva.

Ma még benne vagyunk az események vajúdásában, kiforrásában. Olyanok vagyunk, mint az anya méhében a csecsemő. Nem csupán mitőlünk függ, hogy mikor, milyen állapotban születünk meg. De megszületünk, újra születünk, mert a fődoktorok már megállapították, hogy a vajúdó események méhében jó a fekvésünk. Tehát életképesek, fejlődőképesek vagyunk.

Azt azonban már most megmondhatjuk, hogy az újjászületett demokratikus Magyarország 50 és múlva Európának, sőt az egész világnak egyik legboldogabb országa lesz. A mai 10 és 30 év közötti nemzedéknek majd módjában lesz megállapítani 50 év múlva, hogy mennyire igazam volt, mikor ezt írtam, előreláttam.

A tiszta, becsületes demokrácia lehetővé teszi Magyarország dolgozó népére nézve, hogy ezen az áldott jó földön békességben s boldogan élhessen békességben a környező országok demokratikus népeivel is.

És milyen lesz, milyen lehet, mivé fejlődhetik Nagykőrös 50 év alatt ebben az újjászületett demokratikus Magyarországban? Csodákat ne várjunk, de nem is csodákra lesz szüksége Nagykőrös népének, hanem egészséges, természetes, a helyi adottságokból szinte számtani
pontossággal levezethető fejlődésre, haladásra.

Nem lesz Nagykőrösből bányaváros, mert nincsenek bányái; nem lesz nehézipari város, mert nincsenek ércei és mert nem közlekedési, úthálózati csomópont; nem lesznek felhőkarcoló palotái, mert itt még van terület akár 5000 évre is, hogy a rajta épülő földszintes, egy-kétemeletes házakban elférjen a lakosság.

Nagykőrös 50 év múlva is megmarad mezőgazdasági városnak. A földbirtokreform során földhöz jutottak, meg az eredeti földmíves gazdák hangyaszorgalommal, ösztönös s tanult hozzáértéssel a kőrösi határ termékeit majd valóban világhírre emelik. Különösen saláta, uborka, zöldség, paradicsom, gyümölcs és szőlőtermését.

Ez utóbbi termékeknek világpiaci, világkereskedelmi gócpontjává válik Nagykőrös. De nemcsak friss állapotban kerülnek ezek a termékek megfelelő ellenérték ellenében világpiacra, hanem mint konzervkészítmények is. 15-20 ezer embert foglalkoztató, 4-5 szövetkezeti nagy konzervgyára lesz városunknak. Hogy a kis földtulajdonosok tömörülnek-e közösen termelő szövetkezetekbe, amelyek egyébként teljesen biztosítják részükre az egyéni, családi tulajdonjogot s a megillető termény fölötti szabad rendelkezési jogot, ezt most még
nem lehet megállapítani. A látszat amellett szól, hogy a nagykőrösi földmíves nép inkább az egyéni termelés híve. El is kell ismerni, hogy a nagykőrösi ember egyéni műveléssel egy hold földből – anélkül, hogy a földet kizsarolná – majdnem többet hoz ki, mint más vidéki ember 5 hold földből.

A Dunát és Tiszát összekötő csatornának egyik ága itt megy keresztül Nagykőrösön. A demokratikus Magyarország szakemberei, államférfijai ezt most már egészen természetesnek fogják találni. Mégpedig ott a mostani úgynevezett strandfürdő mögött. Hiszen ott vezet az egyik természetes lejtést mutató vízér le egészen a Tiszáig. A csatornán személy- és teherhajók járnak. Ott épül ki az egyik új nyári strand és egy állandó gőzfürdő, s közelében egészségügyi intézmények, üdülőhelyek. A méntelep máshova kerül. A mai Széchenyi kerttel együtt az egész környék a város üdülő, pihenő, szórakozó helyévé válik. Ott lesz egy másik részben a nagy hajóforgalmi, autó- autóbuszforgalmi, légiforgalmi állomás.

A vasúti forgalom részben megszűnik, részben átalakul autósín forgalommá. A vasúti állomás környéke különben sem alkalmas városfejlesztésre. A város terjeszkedési iránya a Ceglédi, Abonyi út, a Tázerdő s Bokros felé mutat.

50 év múlva rendes, tiszta barátságos otthona lesz minden jóravaló, dolgos, munkás nagykőrösi családnak. Villanyvilágítás mellett lesz vízvezetéki, egészséges, tiszta ivóvize minden háznak. A piszkos, csalakos, girbegurba utcák helyett sármentes, egyenes utcák lesznek az egész városban.

Mezőgazdasági jellege mellett 50 év múlva is megmarad Nagykőrös a Duna-Tisza közén múltjához méltó kultúrvárosnak. A kultúra Nagykőrös népének életszükséglete. Nem lesz egyetemi város, de lesznek mezőgazdasági, konzervipari főiskolái, az általános ismereteket tanító nagy múltú gimnáziuma s néptanítókat képző, szintén nagy múltú intézete.

50 év múlva békességben élnek egymással politikailag is a kőrösiek. Egyetlen egy politika lesz: a demokrácia. A városi képviselő-testületben nem politikai pártok, hanem foglalkozási osztályok, nem egyéni törtetők érvényesülnek, hanem a népnek demokratikus gondolkozású, tiszta,
becsületes választottjai. Az emberek nem veszekedő politikai pártokban, hanem pártatlan szakszervezetekben oldják meg vitás dolgaikat, és pedig a munkavállaló s a dolgozó munkaadók szakszervezeteiben egyaránt.

F. L.

2007. október 31., szerda

Ősz a Cifrakertben















2007. október 9., kedd

Az emberek kétharmada nincs oda Nagykőrösért

Érdekes, bár nem meglepő eredménnyel zárult a Nagykőrös blog legutóbbi szavazása. 21-ből csak 7 szavazó állítja, hogy szereti a várost, és szeret is itt élni. A többség, vagyis a szavazók kétharmada szívesebben élne máshol, de legalábbis nem kötődik erősen érzelmileg Nagykőröshöz.

Ez szomorú eredmény, mert így nehezen lehet összefogásra bírni az embereket a város érdekében. Dehát ki is beszél manapság összefogásról, amikor mindenki a saját problémáival van elfoglalva?

Készül az új csobogó

Üdv, elhanyagolt blogom! Két héttel ezelőtt készítettem két képet az épülő új csobogóról. Azóta annyi a fejlemény, hogy már kibélelték csempével. Ha elkészül, biztosan teszek majd fel új képeket. De fogalmam sincs, hogy mikor állítják üzembe. Pont a pancsolós szezon végén? Vagy megvárják vele a jövő évet?

A félrerakott térköveket remélhetőleg nem fogják ellopni, mire elkészül

2007. augusztus 27., hétfő

Új szavazás!

Nagyon szeretném megtudni, hogy mit gondolnak az emberek a várossal kapcsolatban, ezért kérem, szavazzon mindenki. Aki nem itt él, az az első lehetőséget (szeretem, és szeretek itt lakni), értelmezze úgy, hogy szeretem és szeretnék itt lakni. A másodikat választ hasonlóképpen: szeretem, de nem laknék itt. Jó?
A témával kapcsolatos gondolatokat, megjegyzéseket pedig írják bátran ide a cikk alá. Köszönöm!

Főtéri életkép


Főtéri életkép: azt hiszem, a városban sehol máshol nincs ilyen régivágású villanyoszlop (csak a vasútállomás felé, de az másmilyen, és szerintem észre se vette még senki - majd küldök róla képet). A szép villanyoszlopnak pedig nekitámasztva a művelődési ház őszi programajánlója. Jön Fábry Sándor, Vámos Miklós és Csernus doktor is, aki fél éve már szerepelt itt ugyanezzel az előadással. A címe legalábbis ugyanaz: Bevállalja? Bár tőle mást nem is hallottam még. A lényeg, hogy városunk lapos kulturális életét jól felpezsdítik az ilyen vendégek, művészek, sztárok. Az ilyen előadóestekre mindig sokan kíváncsiak. Már csak valami igényes koncert kéne ide egyszer, mondjuk eljöhetne Zorán.

2007. augusztus 20., hétfő

Augusztus 20-ai tűzijáték

Büszkén jelenthetem, hogy nem egészen egy órával az augusztus 20-ai tűzijáték kezdete után a Nagykőrös blog már képes beszámolóval jelentkezik.
Az időjárás szerencsére kedvezett a rendezvénynek, csak a szél fújdogált egy kicsit, a nagy vihar korábban érte a várost.
21 órai kezdettel Beatles emlékkoncertet hallhatott a közönség a főtéren a Gútai Alma Art együttes előadásában, akik közepes szinten muzsikáltak. A rossz az volt, hogy egy hölgy a számok között felolvasást tartott a Beatles életéből, ami szerintem senkit nem érdekelt igazán. Ha valakit érdekelt is, nem hallhatta, mert ahhoz túl halk volt. Szerencsére a szervezők a második felolvasás után szóltak neki, hogy nem tartanak igényt a szöveges részre. A hölgy ezen talán kicsit megsértődött, de jó, hogy mertek szólni neki, mert teljesen tönkretette az amúgy sem túl komoly koncertélményt.
A tűzijáték szép volt, bár az égből nagy mennyiségű, néha még forró pernye hullott a nézőkre, de az élményért bőven megérte.







Plusz egy kép a Vikiszaván. Megállapítottam, hogy az új gépem nagylátószöge nem elég ahhoz, hogy a DM sarkától minden beleférjen a képbe, úgyhogy jövőre máshonnan fogok fotózni.