2011. április 26., kedd

Nagykőrösi Konzervgyár - anno 1940

Sikerült megszereznem a Gschwindt cég egy 1940 körüli képes kiadványát, melyben a nagykőrösi gyárról is közölnek néhány képet. Ezeket szeretném itt bemutatni:
A nagykőrösi gyár látképe


A paradicsomvonal épülete


Paradicsomátvétel a nagykőrösi üzemben


Gépházi részlet


Gépházi részlet


Dobozüzem


Paradicsommosó


Paradicsom sűrítő


Egy munkaterem a konzervgyárban


Raktári részlet


Cimkéző


Raktári részlet


Raktári részlet


Raktári részlet


Paradicsomkészítmények


Zöldségkonzervek


Gyümölcskonzervek

2011. április 19., kedd

Kopa Laci bácsi háza

Alig múlt két hónapja, amikor arról írtam, hogy remélhetőleg elpusztult polgárházaink sora nem bővül már a jövőben, köszönhetően a helyi védettséget biztosító önkormányzati rendeletnek.
Tévedtem.
Nem tudom pontosan, hogy magától dőlt-e össze, vagy lebontották mielőtt összedőlt volna, de Kopa Laci bácsi házának vasárnap már csak a hűlt helyét lehetett látni a Kálvin téren. V2-es kategóriájú helyi védettsége sem védte meg ettől.
Nem volt egy kiemelkedően szép épület, de különleges, magas tetőszerkezete, színes palái, kicsi, aszimetrikusan elhelyezkedő ablakai és az egész tömege adott a háznak egy érdekes, ódon hangulatot. Kopa Laci bácsi lakott itt haláláig, 1986-ig, aki életéből 66 évet szentelt a nagykőrösi újságírásnak. Az ő mottója az volt: "Addig kell az embernek írni, amíg a jobb karját fel tudja emelni."

Egy felvételem van a házról, 2005-ből:

2011. február 21., hétfő

Halálra ítélve

Megkezdődött a városközpont-rekonstrukció (revitalizáció, ahogy tetszik), a munkagépek felvonultak a mozi előtti térre. Ezzel egyidőben felkerültek a fehér ecsetvonások a kivágandó fákra. A halálos ítéleteik. És az ítéleteket hamarosan végre is hajtják.

Tudni kell, hogy maradéktalanul támogatom ezt a beruházást. Vitára adhat ugyan okot, hogy az önrészként vállalt több mint 450 millió forintnak máshol lenne-e a helye vagy sem, de maga a rekonstrukció véleményem szerint szükséges, és nagyon sok, közvetlenül nem mérhető hasznot fog hozni a városnak.

De a fákat, azokat nagyon sajnálom. Még akkor is, ha elfogadom, hogy különösen a mozi előtti téren eléggé rendezetlen, és minőségileg is kifogásolható a faállomány. Most ez egy csapásra megoldódik, mert csak a mozi előtti téren a fák több mint fele, mintegy húsz fa megkapta a jelet.

A legnagyobb veszteség kétségtelenül a több mint 100 éves japánakác-sor még megmaradt néhány fájának megtizedelése lesz. Ezt a fasort az itt húzódó gyalogjárda árnyékolására ültették az 1890-es évek végén. Kettős fasor volt, a korabeli fényképek alapján nehéz megszámolni, de kezdetben talán 100 facsemetéből is állt a fasor, amely a Biczó-patikától a mai Dónáth húsüzletig tartott. Az 1960-as évekig más faféle csak a járda mentén volt, a téren (mivel mint piactér funkcionált), csak ez a fasor volt.

A japánakác élettartama több száz év, ennek ellenére mára csak 9 fa maradt a fasorból. Rendkívül sűrűn voltak ültetve, ahogyan nőttek bizonyos szintig értelemszerű volt a ritkításuk, továbbá valamikor a 60-as években az úthoz közelebb eső sort teljesen kivágták, valószínűleg zavarta a teherforgalmat. A magmaradt kilenc fa azonban már kényelmesen elfér egymástól, mégis, ötre most is felkerült a jelzés. Ez az öt fa nem áll semmilyen tervezett objektum útjában, tehát csak állapotuk indokolhatja a kivágást. Szeretném azonban a figyelmébe ajánlani annak, aki erről döntött, hogy egy kivágott 100 éves fa csak 100 év alatt pótolható. Akik most itt élnek, azok számára ezeket a fákat semmivel nem tudják pótolni, tehát csak bízom benne, hogy döntésük valóban szakszerű és indokolt volt.

A fasor a mostani autóútról nézve 1909-ben
Ugyanez a belső oldalról 1910-ben
A toronyból készült felvétel 1930-ból
A postapalotából készült felvéltel 1954-ből
Kora 60-as évekbeli kép, még ekkor is megvan a második fasor is (Bátori János felvétele)
A mozi előtti tér sarkán álló három japánakác tavaly nyáron. A sarkon álló legszebb - szerencsére - úgy tűnik megmarad.
A képen látható majd' összes fa kivágásra van jelölve.
És ezek is.

2011. február 10., csütörtök

Eltűnt polgárházaink nyomában

Jelen írásomban kísérletet teszek, hogy minél többet bemutassak azokból a nagykőrösi polgárházakból, melyeket ma már nem láthatunk. Elbontották őket. Többségükre ráfogták, hogy útban vannak. Útjában vannak a haladásnak, a fejlődésnek. Ismerve azonban az ötvenes-hatvanas évek ideológiai légkörét, bizony egyes esetekben felmerülhet annak a szerepe is, hogy ki kell irtani a gyűlölt úri- és felső-középosztály itt hagyott nyomait. Osztályellenség. Nem csak az ember, a háza is.

Igazságtalan volna azonban azt állítani, hogy kizárólag a szocialista éra alatt tűntek volna el ezek az építészeti értékeink. A két világháború közötti nagyszabásúra tervezett (valójában csak kis részben megvalósult) városrendezési terv során is sok házat elbontottak. Bár abban az időben legalább megfontoltabban döntöttek egy-egy ház lebontása mellett.

Nem szeretném azonban csak a negatívumokat láttatni. Ezek a városrendezések, akármelyik korszakról is beszélünk sok pozitívumot is hoztak Nagykőrösnek. Szebb, rendezettebb, élhetőbb városunk lett. Természetesen kár az elbontott házakért, de azt is érdemes megjegyezni, hogy a cikkben szereplő lakóházak többsége eklektikus-historizáló stílusban épült. Máig nem teljesen egyértelmű ennek a stílusnak a művészeti megítélése, a nyolcvanas évekig pedig kifejezetten értéktelen, korcs stílusnak tartották, és meg sem fordult senki fejében, hogy ezekre a házakra vigyázni kellene, mert építészeti értékük lenne, vagy egyszerűen csak azért mert tetszetősek, szebbé teszik a városképet. Megtekintve a képeket még az is felmerülhet, hogy némelyik épület esetében talán nem is olyan nagy veszteség, hogy nem látjuk már. De akkor is, városunk egy-egy darabkája tűnt el minden egyes ilyen ház lebontásakor.

Nagykőrös, köszönhetően annak, hogy a szocializmusban eléggé mellőzött településnek számított az átlagos magyar városokhoz képest nagyon kevés "épületáldozattal" élte túl a XX. század második felét. Kecskeméten például teljes városnegyedeket tüntettek el.

Nagyságrendekkel nagyobb azoknak a lakóházaknak a száma, amit ugyan nem bontottak le, de teljesen szétbarmoltak. Egyszer szánok majd ezeknek is egy bejegyzést, de ebben a bejegyzésben csak a teljesen elbontott házak közül mutatom be azokat, amelyekről valamilyen archív rajzot vagy képet találtam. A bemutatás során időrendben fogok haladni.

A palota
A mai Kertész-ház helyén állt (ahol az ügyvédi irodák és a játékbolt van a központi gyógyszertár mellett); 1760 körül épült és sokáig az egyetlen emeletes magánház volt a városban. A kőrösiek csak "palotá"-nak nevezték. 1910-ben bontatta le Kertész Gyula és építtette helyére a most is ott álló, Szarvas György által tervezett lakóházat. Egy különleges épületet vesztett el a város, de cserébe egy különlegeset is kapott, mert a most itt álló emeletes ház egy nagyon szép példája a magyar vidéki szecessziós építészetnek.





Rákóczi utca 18.
Halász-féle ház, a Rákóczi utcán a mai Estike bolt és a Celsius Kft telephelye között állt. Az 1860-1870-es években épült magas építésű földszintes ház volt, romantikus építészeti elemekkel. Ady Béláné vette meg és az 1930-as években a helyére építette a most ott álló magasföldszintes házat.Técsy-ház a Hősök terén
A Hősök terén, a mai park területén egy nagyobb házcsoport állt még a XX. század elején. Ez a háztömb a gimnáziumtól egészen a mostani II. világháborús szoborig nyúlt, és útjában volt a Ceglédi útnak is. 1920 és 1930 között fokozatosan számolták fel innen az építészetileg többnyire egyébként nem különösebben értékes épületeket. Utoljára, 1932-ben a Técsy-házat bontották le, mely a rendőrségi székház is volt egészen az új rendőrség felépültéig. A képen a ház már bontás közben látható. Bal oldalt a háttérben a mai Posta épülete.Kecskeméti út bal oldala
A város az 1930-as években elhatározta, hogy a girbegurba Kecskeméti utat szabályozza. Ehhez azonban bal oldalról több házat is le kellett bontani, mert a kijelölt új út nyomvolanának közepén álltak. Erre végül 1938-ban került sor, ekkor bontották le a XIX. század első felében épült klasszicista Beretvás Gedeon kúriát, amely ekkor már a Törös család tulajdonában volt. (Kasza utca sarkánál) Ekkor épült fel a mostani Törös-ház, nagyjából 20 méterrel bentebb, mint ahol a Beretvás kúria állt.
Ugyanekkor bontották le a Tündér utca sarkán álló lakóházat is (ez a mostani Juharfa cukrászda előtt állt, a mostani Kecskeméti út közepén). Az előző kép egy felvétel a toronyból ahogyan a Kecskeméti út és a főtér sarkán álló házat bontják; a következő két kép pedig sorrendben: a Beretvás (Törös) kúria és a Tündér utca sarkán álló ház.Gál-ház
Gál Sándor építtette az 1860-as években; ízléses, romantikus stílusú épület volt. Az emeleti része állítólag a második világháborúban égett le. Nem állították helyre hanem az emeletet lebontották, földszinti része még állt egészen 1959-ig. Ekkor az ide tervezett emeletes házak miatt a területről mindent elbontottak, a Gál-ház földszintjét is.Kecskeméti út jobb oldala
Az 1960-as évek elejétől több szakaszban épült fel a Kecskeméti út jobb oldala egészen a Kolping iskoláig olyanra ahogyan most ismerjük. Körülbelül egy tucat lakóházat bontottak el a Kecskeméti út jobb oldaláról, a Rákóczi utca elejéről és a mai "kislakótelep" területéről. Közte volt a református egyház kántori lakása is, mely a Kecskeméti út elején jobb oldalon állt.

Fennmaradt egy olyan történet, miszerint Adorján József, az akkori református lelkipásztor az államtól kiküldött értékbecslőt (aki meghatározta, hogy a kisajátításért mennyit fizet az állam), rendkívül kedvesen, szívélyesen fogadta, még ebédelni is meghívta, és ez annyira nagy hatással volt az egyébként közutálatnak örvendő értékbecslőre, hogy a kántori lakásért végül a reális értékénél több pénzt kapott az egyház.

Két házról találtam képet, egyiket a Dr. Dezső János által építtetett nívós polgárházról, mely a kántori lakás mellett állt (a korábban bemutatott, toronyból készült felvételen is látszik). Ennek a háznak egy gyenge minőségű fotóját és az eredeti tervrajzát is bemutatom itt. A másik pedig a már egészen a Kolping iskolánál lévő Csemege bolt helyén álló háromablakos ház képe.Ceglédi úti lakótelepek
A Ceglédi úton, a Farkas utcában és a Lőrinc pap utcában nagyjából harminc ház esett áldozatul az emeletes házak felépítésének, bár ezek közül több ház, különösen a szalagház helyén álló házsor, illetve a Farkas utca és a Lőrinc pap utca belsőbb házai valójában semmilyen építészeti értékkel nem bírtak.
Nem igazán találtam fényképfelvételt az itt álló házakról. Az bizonyos, hogy a Lőrinc pap utca sarkán egy magas építésű, szép, századfordulós ház állt, de arról sincs képem. A Három város építészete könyvben viszont találtam egy képet az Abonyi út és a Ceglédi út kereszteződésében bal oldalt álló színvonalas szecessziós házról, amelyről nagyapám azt mondta, hogy a tulajdonosa öngyilkos lett, miután látta hogy a házát lebontják. A helyén ma a szalagház melletti kis parkoló van.Kossuth Lajos út
A Kossuth Lajos úton 1975 körül a felszegi óvodától egészen a Trakisz-ig lebontották a páratlan oldali házsort, ami így utólag azért furcsa, mert a terület nagy részén máig nincs semmi, csak a Profi parkolója, a Profi megépülte előtt pedig még kihasználatlanabb volt a terület. Biztosan terveztek ide valamit ami végül nem valósult meg, én nem néztem utána. Fényképet nem találtam, csak elmondásból tudom, hogy több szép ház is állt itt, ahogyan ugyanitt a páros oldalon ma is szép házak állnak.

MSZMP székház
A mai református tanítóképző helyén Dr. Kovács Imre 1926-ban épített timpanonos polgárháza állt. Több olyan fényképem is van, amelyen az épület valamely részlete látszik, de igazán jól az eredeti tervrajz segítségével tudom bemutatni. Ezt a lakóházat az MSZMP székház építésekor bontották le, 1970 körül.Rendelőintézet
1983-ban kezdték el építeni a jelenlegi rendelőintézetet a Széchenyi téren, ennek a helyéről hat házat bontottak le a Széchenyi térről, a Magyar utcából és a Patay utcáról. Van ugyan fényképem a Széchenyi téri részről, de az olyan sötét, hogy inkább két tervrajzot mutatok be, az első a Széchenyi tér és Magyar utca sarkán álló Rosenfeld-ház tervrajza, a második a Magyar utcában álló Kenyeres ház tervrajza. A Rosenfeld-házban volt a gyermekrendelő, kisgyerekként még én is emlékszem erre a házra. A Kenyeres-ház egyike volt Nagykőrös legszebb szecessziós lakóházainak. A Széchenyi tér felé még két ház nézett, az egyik egy négyablakos sárga polgárház, Meskoviczéké volt, Meskovicz néninél láttam egy színes fényképet erről a házról körülbelül egy évvel ezelőtt, de nem volt módom beszkennelni.
Kustár u. 1.
Egy magas építésű, utolsó időkben már elég lepusztult ház állt a Kálvin tér és a Kustár utca sarkán. Az 1990-es évek végén bontották le, azóta üresen áll a telke.A lista valószínűleg közel sem teljes, de a néhány éve elfogadott, a helyi épített örökség védelméről szóló önkormányzati rendelet talán megakadályozza, hogy ez a lista jövőben bekövetkező esetekkel szaporodjon.