2011. február 21., hétfő

Halálra ítélve

Megkezdődött a városközpont-rekonstrukció (revitalizáció, ahogy tetszik), a munkagépek felvonultak a mozi előtti térre. Ezzel egyidőben felkerültek a fehér ecsetvonások a kivágandó fákra. A halálos ítéleteik. És az ítéleteket hamarosan végre is hajtják.

Tudni kell, hogy maradéktalanul támogatom ezt a beruházást. Vitára adhat ugyan okot, hogy az önrészként vállalt több mint 450 millió forintnak máshol lenne-e a helye vagy sem, de maga a rekonstrukció véleményem szerint szükséges, és nagyon sok, közvetlenül nem mérhető hasznot fog hozni a városnak.

De a fákat, azokat nagyon sajnálom. Még akkor is, ha elfogadom, hogy különösen a mozi előtti téren eléggé rendezetlen, és minőségileg is kifogásolható a faállomány. Most ez egy csapásra megoldódik, mert csak a mozi előtti téren a fák több mint fele, mintegy húsz fa megkapta a jelet.

A legnagyobb veszteség kétségtelenül a több mint 100 éves japánakác-sor még megmaradt néhány fájának megtizedelése lesz. Ezt a fasort az itt húzódó gyalogjárda árnyékolására ültették az 1890-es évek végén. Kettős fasor volt, a korabeli fényképek alapján nehéz megszámolni, de kezdetben talán 100 facsemetéből is állt a fasor, amely a Biczó-patikától a mai Dónáth húsüzletig tartott. Az 1960-as évekig más faféle csak a járda mentén volt, a téren (mivel mint piactér funkcionált), csak ez a fasor volt.

A japánakác élettartama több száz év, ennek ellenére mára csak 9 fa maradt a fasorból. Rendkívül sűrűn voltak ültetve, ahogyan nőttek bizonyos szintig értelemszerű volt a ritkításuk, továbbá valamikor a 60-as években az úthoz közelebb eső sort teljesen kivágták, valószínűleg zavarta a teherforgalmat. A magmaradt kilenc fa azonban már kényelmesen elfér egymástól, mégis, ötre most is felkerült a jelzés. Ez az öt fa nem áll semmilyen tervezett objektum útjában, tehát csak állapotuk indokolhatja a kivágást. Szeretném azonban a figyelmébe ajánlani annak, aki erről döntött, hogy egy kivágott 100 éves fa csak 100 év alatt pótolható. Akik most itt élnek, azok számára ezeket a fákat semmivel nem tudják pótolni, tehát csak bízom benne, hogy döntésük valóban szakszerű és indokolt volt.

A fasor a mostani autóútról nézve 1909-ben
Ugyanez a belső oldalról 1910-ben
A toronyból készült felvétel 1930-ból
A postapalotából készült felvéltel 1954-ből
Kora 60-as évekbeli kép, még ekkor is megvan a második fasor is (Bátori János felvétele)
A mozi előtti tér sarkán álló három japánakác tavaly nyáron. A sarkon álló legszebb - szerencsére - úgy tűnik megmarad.
A képen látható majd' összes fa kivágásra van jelölve.
És ezek is.

2011. február 10., csütörtök

Eltűnt polgárházaink nyomában

Jelen írásomban kísérletet teszek, hogy minél többet bemutassak azokból a nagykőrösi polgárházakból, melyeket ma már nem láthatunk. Elbontották őket. Többségükre ráfogták, hogy útban vannak. Útjában vannak a haladásnak, a fejlődésnek. Ismerve azonban az ötvenes-hatvanas évek ideológiai légkörét, bizony egyes esetekben felmerülhet annak a szerepe is, hogy ki kell irtani a gyűlölt úri- és felső-középosztály itt hagyott nyomait. Osztályellenség. Nem csak az ember, a háza is.

Igazságtalan volna azonban azt állítani, hogy kizárólag a szocialista éra alatt tűntek volna el ezek az építészeti értékeink. A két világháború közötti nagyszabásúra tervezett (valójában csak kis részben megvalósult) városrendezési terv során is sok házat elbontottak. Bár abban az időben legalább megfontoltabban döntöttek egy-egy ház lebontása mellett.

Nem szeretném azonban csak a negatívumokat láttatni. Ezek a városrendezések, akármelyik korszakról is beszélünk sok pozitívumot is hoztak Nagykőrösnek. Szebb, rendezettebb, élhetőbb városunk lett. Természetesen kár az elbontott házakért, de azt is érdemes megjegyezni, hogy a cikkben szereplő lakóházak többsége eklektikus-historizáló stílusban épült. Máig nem teljesen egyértelmű ennek a stílusnak a művészeti megítélése, a nyolcvanas évekig pedig kifejezetten értéktelen, korcs stílusnak tartották, és meg sem fordult senki fejében, hogy ezekre a házakra vigyázni kellene, mert építészeti értékük lenne, vagy egyszerűen csak azért mert tetszetősek, szebbé teszik a városképet. Megtekintve a képeket még az is felmerülhet, hogy némelyik épület esetében talán nem is olyan nagy veszteség, hogy nem látjuk már. De akkor is, városunk egy-egy darabkája tűnt el minden egyes ilyen ház lebontásakor.

Nagykőrös, köszönhetően annak, hogy a szocializmusban eléggé mellőzött településnek számított az átlagos magyar városokhoz képest nagyon kevés "épületáldozattal" élte túl a XX. század második felét. Kecskeméten például teljes városnegyedeket tüntettek el.

Nagyságrendekkel nagyobb azoknak a lakóházaknak a száma, amit ugyan nem bontottak le, de teljesen szétbarmoltak. Egyszer szánok majd ezeknek is egy bejegyzést, de ebben a bejegyzésben csak a teljesen elbontott házak közül mutatom be azokat, amelyekről valamilyen archív rajzot vagy képet találtam. A bemutatás során időrendben fogok haladni.

A palota
A mai Kertész-ház helyén állt (ahol az ügyvédi irodák és a játékbolt van a központi gyógyszertár mellett); 1760 körül épült és sokáig az egyetlen emeletes magánház volt a városban. A kőrösiek csak "palotá"-nak nevezték. 1910-ben bontatta le Kertész Gyula és építtette helyére a most is ott álló, Szarvas György által tervezett lakóházat. Egy különleges épületet vesztett el a város, de cserébe egy különlegeset is kapott, mert a most itt álló emeletes ház egy nagyon szép példája a magyar vidéki szecessziós építészetnek.





Rákóczi utca 18.
Halász-féle ház, a Rákóczi utcán a mai Estike bolt és a Celsius Kft telephelye között állt. Az 1860-1870-es években épült magas építésű földszintes ház volt, romantikus építészeti elemekkel. Ady Béláné vette meg és az 1930-as években a helyére építette a most ott álló magasföldszintes házat.Técsy-ház a Hősök terén
A Hősök terén, a mai park területén egy nagyobb házcsoport állt még a XX. század elején. Ez a háztömb a gimnáziumtól egészen a mostani II. világháborús szoborig nyúlt, és útjában volt a Ceglédi útnak is. 1920 és 1930 között fokozatosan számolták fel innen az építészetileg többnyire egyébként nem különösebben értékes épületeket. Utoljára, 1932-ben a Técsy-házat bontották le, mely a rendőrségi székház is volt egészen az új rendőrség felépültéig. A képen a ház már bontás közben látható. Bal oldalt a háttérben a mai Posta épülete.Kecskeméti út bal oldala
A város az 1930-as években elhatározta, hogy a girbegurba Kecskeméti utat szabályozza. Ehhez azonban bal oldalról több házat is le kellett bontani, mert a kijelölt új út nyomvolanának közepén álltak. Erre végül 1938-ban került sor, ekkor bontották le a XIX. század első felében épült klasszicista Beretvás Gedeon kúriát, amely ekkor már a Törös család tulajdonában volt. (Kasza utca sarkánál) Ekkor épült fel a mostani Törös-ház, nagyjából 20 méterrel bentebb, mint ahol a Beretvás kúria állt.
Ugyanekkor bontották le a Tündér utca sarkán álló lakóházat is (ez a mostani Juharfa cukrászda előtt állt, a mostani Kecskeméti út közepén). Az előző kép egy felvétel a toronyból ahogyan a Kecskeméti út és a főtér sarkán álló házat bontják; a következő két kép pedig sorrendben: a Beretvás (Törös) kúria és a Tündér utca sarkán álló ház.Gál-ház
Gál Sándor építtette az 1860-as években; ízléses, romantikus stílusú épület volt. Az emeleti része állítólag a második világháborúban égett le. Nem állították helyre hanem az emeletet lebontották, földszinti része még állt egészen 1959-ig. Ekkor az ide tervezett emeletes házak miatt a területről mindent elbontottak, a Gál-ház földszintjét is.Kecskeméti út jobb oldala
Az 1960-as évek elejétől több szakaszban épült fel a Kecskeméti út jobb oldala egészen a Kolping iskoláig olyanra ahogyan most ismerjük. Körülbelül egy tucat lakóházat bontottak el a Kecskeméti út jobb oldaláról, a Rákóczi utca elejéről és a mai "kislakótelep" területéről. Közte volt a református egyház kántori lakása is, mely a Kecskeméti út elején jobb oldalon állt.

Fennmaradt egy olyan történet, miszerint Adorján József, az akkori református lelkipásztor az államtól kiküldött értékbecslőt (aki meghatározta, hogy a kisajátításért mennyit fizet az állam), rendkívül kedvesen, szívélyesen fogadta, még ebédelni is meghívta, és ez annyira nagy hatással volt az egyébként közutálatnak örvendő értékbecslőre, hogy a kántori lakásért végül a reális értékénél több pénzt kapott az egyház.

Két házról találtam képet, egyiket a Dr. Dezső János által építtetett nívós polgárházról, mely a kántori lakás mellett állt (a korábban bemutatott, toronyból készült felvételen is látszik). Ennek a háznak egy gyenge minőségű fotóját és az eredeti tervrajzát is bemutatom itt. A másik pedig a már egészen a Kolping iskolánál lévő Csemege bolt helyén álló háromablakos ház képe.Ceglédi úti lakótelepek
A Ceglédi úton, a Farkas utcában és a Lőrinc pap utcában nagyjából harminc ház esett áldozatul az emeletes házak felépítésének, bár ezek közül több ház, különösen a szalagház helyén álló házsor, illetve a Farkas utca és a Lőrinc pap utca belsőbb házai valójában semmilyen építészeti értékkel nem bírtak.
Nem igazán találtam fényképfelvételt az itt álló házakról. Az bizonyos, hogy a Lőrinc pap utca sarkán egy magas építésű, szép, századfordulós ház állt, de arról sincs képem. A Három város építészete könyvben viszont találtam egy képet az Abonyi út és a Ceglédi út kereszteződésében bal oldalt álló színvonalas szecessziós házról, amelyről nagyapám azt mondta, hogy a tulajdonosa öngyilkos lett, miután látta hogy a házát lebontják. A helyén ma a szalagház melletti kis parkoló van.Kossuth Lajos út
A Kossuth Lajos úton 1975 körül a felszegi óvodától egészen a Trakisz-ig lebontották a páratlan oldali házsort, ami így utólag azért furcsa, mert a terület nagy részén máig nincs semmi, csak a Profi parkolója, a Profi megépülte előtt pedig még kihasználatlanabb volt a terület. Biztosan terveztek ide valamit ami végül nem valósult meg, én nem néztem utána. Fényképet nem találtam, csak elmondásból tudom, hogy több szép ház is állt itt, ahogyan ugyanitt a páros oldalon ma is szép házak állnak.

MSZMP székház
A mai református tanítóképző helyén Dr. Kovács Imre 1926-ban épített timpanonos polgárháza állt. Több olyan fényképem is van, amelyen az épület valamely részlete látszik, de igazán jól az eredeti tervrajz segítségével tudom bemutatni. Ezt a lakóházat az MSZMP székház építésekor bontották le, 1970 körül.Rendelőintézet
1983-ban kezdték el építeni a jelenlegi rendelőintézetet a Széchenyi téren, ennek a helyéről hat házat bontottak le a Széchenyi térről, a Magyar utcából és a Patay utcáról. Van ugyan fényképem a Széchenyi téri részről, de az olyan sötét, hogy inkább két tervrajzot mutatok be, az első a Széchenyi tér és Magyar utca sarkán álló Rosenfeld-ház tervrajza, a második a Magyar utcában álló Kenyeres ház tervrajza. A Rosenfeld-házban volt a gyermekrendelő, kisgyerekként még én is emlékszem erre a házra. A Kenyeres-ház egyike volt Nagykőrös legszebb szecessziós lakóházainak. A Széchenyi tér felé még két ház nézett, az egyik egy négyablakos sárga polgárház, Meskoviczéké volt, Meskovicz néninél láttam egy színes fényképet erről a házról körülbelül egy évvel ezelőtt, de nem volt módom beszkennelni.
Kustár u. 1.
Egy magas építésű, utolsó időkben már elég lepusztult ház állt a Kálvin tér és a Kustár utca sarkán. Az 1990-es évek végén bontották le, azóta üresen áll a telke.A lista valószínűleg közel sem teljes, de a néhány éve elfogadott, a helyi épített örökség védelméről szóló önkormányzati rendelet talán megakadályozza, hogy ez a lista jövőben bekövetkező esetekkel szaporodjon.