A katolikus templom

Erről a templomról általában kevesebbet tudunk, mint a reformátusról, ezért jöjjön néhány érdekes adat a hamarosan megjelenő, 2008-as Nagykőrösi Kalendáriumból, Miklós János plébános írása alapján.

A katolikus templomot 1782-ben kezdték építeni a Váci Egyházmegye és Mária Terézia adományaiból. A körülbelül 40 méter magas tornyú templom alapkőletételére május 20-án került sor, melyről korabeli feljegyzés is fellelhető a Galgóczi-féle monográfiában:

„1782-ik évben Zerdahelyi Gábor felszentelt püspök, és nagyprépost, mint püspöki helyettes, Kecskeméten bérmálván, átjött N.-Kőrösre és május 20-án pünkösd másod napján a templom alapkövét megáldván, azt a szentély északi sarkában helyezte el. Ezen ünnepélyes alkalommal Kozma József nagy-abonyi esperes plébános mondta a szent beszédet, és a templom felépülése után 1788. január 9-én ismét ő végezte a körül a templomfelavatási szent megáldást.”

A nagy tanári kar

Ha már az imént Arany Jánosról esett szó, aki 1851-től 1860-ig nálunk tanított, ejthetnénk pár szót tanártársairól is. A gimnázium ugyanis Arany idejében élte fénykorát. Többek közt hét akadémikus is tanított falai közt, és e tanárok nem csak tudományos munkájukkal vívtak ki érdemeket, hanem a magyar kultúrára gyakorolt hatásuk is jelentős volt.

Aranyról senkit nem kell felvilágosítani, ki is volt ő.

Szász Károlyt, a költőt ma már kevesebben ismerik, mégis a kor egyik jeles poétája volt. Később, felesége halála után elhagyta a várost, és református püspök lett belőle.

Szigethy Warga János a magyar pedagógiatörténet egyik jelentős alakja volt.

Szabó Károly nevét nem véletlen, hogy a városi könyvtárunk viseli, őt a magyar könyvtárügy atyjának is szokás nevezni. Fáradhatatlan bibliográfus és filológus volt, később a kolozsvári egyetemen tanított, ahogy Mentovich Ferenc is, aki tanársága mellett szintén verseket írogatott.

Szilágyi Sándor egyszerre volt történész és irodalmár, tudományos munkája mellett egész pályája során irodalmi évkönyvek és folyóiratok szerkesztésével próbálta a magyar olvasókönzönséget szélesíteni és tájékozottabbá tenni.

Természetesen nem csak őbelőlük állt a nagy tanári kar. Hogy pontosan kikből is, segíthet megjegyezni Arany epigrammája, amelyben disztichonba foglalta a tanári névsort:

Lengyel, Arany, Kiss, Nagy, Weiss, Pajzán, Mentovich, Ádám, Varga, Szilágyi, Szabó, Szarka, Losonczi, Deák.

Arany János Múzeum

Nagykőrösieknek nem újdonság, de aki nem tudná, feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy Arany János kilenc évig tanított városunkban, és bár ő maga nem annyira szeretett itt lakni - mint leveleiből kiderül -, de Nagykőrös mindig is nagyon szerette a nagy költőt. Amikor ide hívták tanítani, azt üzenték neki, hogy ha kell, arany hintót küldenek érte, csak jöjjön. Ő pedig jobb lehetőség híján eljött, hogy magyart tanítson a kőrösi diákoknak, akik nagyon tisztelték őt, és becsületbeli ügynek tartották, hogy tantárgyát mindig jól megtanulják.

A lényeg, hogy Arany János akkor is, és azóta is nagy megbecsülésnek és köztiszteletnek örvend Nagykőrösön. Ezért aztán minden lehetséges intézményt elneveztek róla: általános iskolát, gimnáziumot, művelődési központot, és még sok más mellett a múzeumot is, ahol természetesen tőle származó leveleket, általa kijavított dolgozatokat is megtekinthet a közönség az eredeti mintájára berendezett régi dolgozószobája mellett.

Az aktualitást az adja, hogy a közelmúltban új járda épült a múzeumhoz, hogy a Toldi iskola felől esetlegesen betévedő látogatóknak ne a sáron kelljen áthaladniuk. Nagyon örülök neki, hogy nem a ma divatos térkőből, hanem bazaltkockákból rakták le a járdát, mert ez illik a múzeumhoz. Kicsit ugyan csúnya itt az elején, hogy összekenték-csöpögtették cementtel vagy mivel (sőt, borzasztóan néz ki ezen a képen), de bízzunk benne, hogy a sok erre járó ember meg az idő majd lekoptatja, és szebb lesz a felülete.

A járda végighalad a múzeum előtt, egészen az Abonyi útig. A kép jobb szélén a Bor-Kalán szobor látható, amiről most nem mesélek, mert nem szeretném, ha kiderülne, hogy elég gyér a tudásom a témáról.

Nagykőrös 50 év múlva

A következő cikk igazi kuriózum. Egy 1945-ös helyi újságból, a Nagykőrös Népéből való, és a szerzője arról ír, hogy milyennek vizionálja az ötven évvel későbbi jövőt. A háború utáni újjászületés optimizmusával néz előre, és - bár jóslataiból elég kevés dolog valósult meg - annyira azért nem is rugaszkodott el a valóságtól.

Nagykőrös Népe
1945. december 15.
I. évfolyam, 50. szám

Nagykőrös 50 év múlva

Igaz, hogy most jobban érdekelne bennünket, hogy mi lesz 5 hét, vagy legalábbis 5 hónap múlva, de hát erre nehezebb válaszolni, mint arra, hogy mi lesz Nagykőrösön 50 év múlva.

Ma még benne vagyunk az események vajúdásában, kiforrásában. Olyanok vagyunk, mint az anya méhében a csecsemő. Nem csupán mitőlünk függ, hogy mikor, milyen állapotban születünk meg. De megszületünk, újra születünk, mert a fődoktorok már megállapították, hogy a vajúdó események méhében jó a fekvésünk. Tehát életképesek, fejlődőképesek vagyunk.

Azt azonban már most megmondhatjuk, hogy az újjászületett demokratikus Magyarország 50 és múlva Európának, sőt az egész világnak egyik legboldogabb országa lesz. A mai 10 és 30 év közötti nemzedéknek majd módjában lesz megállapítani 50 év múlva, hogy mennyire igazam volt, mikor ezt írtam, előreláttam.

A tiszta, becsületes demokrácia lehetővé teszi Magyarország dolgozó népére nézve, hogy ezen az áldott jó földön békességben s boldogan élhessen békességben a környező országok demokratikus népeivel is.

És milyen lesz, milyen lehet, mivé fejlődhetik Nagykőrös 50 év alatt ebben az újjászületett demokratikus Magyarországban? Csodákat ne várjunk, de nem is csodákra lesz szüksége Nagykőrös népének, hanem egészséges, természetes, a helyi adottságokból szinte számtani
pontossággal levezethető fejlődésre, haladásra.

Nem lesz Nagykőrösből bányaváros, mert nincsenek bányái; nem lesz nehézipari város, mert nincsenek ércei és mert nem közlekedési, úthálózati csomópont; nem lesznek felhőkarcoló palotái, mert itt még van terület akár 5000 évre is, hogy a rajta épülő földszintes, egy-kétemeletes házakban elférjen a lakosság.

Nagykőrös 50 év múlva is megmarad mezőgazdasági városnak. A földbirtokreform során földhöz jutottak, meg az eredeti földmíves gazdák hangyaszorgalommal, ösztönös s tanult hozzáértéssel a kőrösi határ termékeit majd valóban világhírre emelik. Különösen saláta, uborka, zöldség, paradicsom, gyümölcs és szőlőtermését.

Ez utóbbi termékeknek világpiaci, világkereskedelmi gócpontjává válik Nagykőrös. De nemcsak friss állapotban kerülnek ezek a termékek megfelelő ellenérték ellenében világpiacra, hanem mint konzervkészítmények is. 15-20 ezer embert foglalkoztató, 4-5 szövetkezeti nagy konzervgyára lesz városunknak. Hogy a kis földtulajdonosok tömörülnek-e közösen termelő szövetkezetekbe, amelyek egyébként teljesen biztosítják részükre az egyéni, családi tulajdonjogot s a megillető termény fölötti szabad rendelkezési jogot, ezt most még
nem lehet megállapítani. A látszat amellett szól, hogy a nagykőrösi földmíves nép inkább az egyéni termelés híve. El is kell ismerni, hogy a nagykőrösi ember egyéni műveléssel egy hold földből – anélkül, hogy a földet kizsarolná – majdnem többet hoz ki, mint más vidéki ember 5 hold földből.

A Dunát és Tiszát összekötő csatornának egyik ága itt megy keresztül Nagykőrösön. A demokratikus Magyarország szakemberei, államférfijai ezt most már egészen természetesnek fogják találni. Mégpedig ott a mostani úgynevezett strandfürdő mögött. Hiszen ott vezet az egyik természetes lejtést mutató vízér le egészen a Tiszáig. A csatornán személy- és teherhajók járnak. Ott épül ki az egyik új nyári strand és egy állandó gőzfürdő, s közelében egészségügyi intézmények, üdülőhelyek. A méntelep máshova kerül. A mai Széchenyi kerttel együtt az egész környék a város üdülő, pihenő, szórakozó helyévé válik. Ott lesz egy másik részben a nagy hajóforgalmi, autó- autóbuszforgalmi, légiforgalmi állomás.

A vasúti forgalom részben megszűnik, részben átalakul autósín forgalommá. A vasúti állomás környéke különben sem alkalmas városfejlesztésre. A város terjeszkedési iránya a Ceglédi, Abonyi út, a Tázerdő s Bokros felé mutat.

50 év múlva rendes, tiszta barátságos otthona lesz minden jóravaló, dolgos, munkás nagykőrösi családnak. Villanyvilágítás mellett lesz vízvezetéki, egészséges, tiszta ivóvize minden háznak. A piszkos, csalakos, girbegurba utcák helyett sármentes, egyenes utcák lesznek az egész városban.

Mezőgazdasági jellege mellett 50 év múlva is megmarad Nagykőrös a Duna-Tisza közén múltjához méltó kultúrvárosnak. A kultúra Nagykőrös népének életszükséglete. Nem lesz egyetemi város, de lesznek mezőgazdasági, konzervipari főiskolái, az általános ismereteket tanító nagy múltú gimnáziuma s néptanítókat képző, szintén nagy múltú intézete.

50 év múlva békességben élnek egymással politikailag is a kőrösiek. Egyetlen egy politika lesz: a demokrácia. A városi képviselő-testületben nem politikai pártok, hanem foglalkozási osztályok, nem egyéni törtetők érvényesülnek, hanem a népnek demokratikus gondolkozású, tiszta,
becsületes választottjai. Az emberek nem veszekedő politikai pártokban, hanem pártatlan szakszervezetekben oldják meg vitás dolgaikat, és pedig a munkavállaló s a dolgozó munkaadók szakszervezeteiben egyaránt.

F. L.