Ha már az imént Arany Jánosról esett szó, aki 1851-től 1860-ig nálunk tanított, ejthetnénk pár szót tanártársairól is. A gimnázium ugyanis Arany idejében élte fénykorát. Többek közt hét akadémikus is tanított falai közt, és e tanárok nem csak tudományos munkájukkal vívtak ki érdemeket, hanem a magyar kultúrára gyakorolt hatásuk is jelentős volt.
Aranyról senkit nem kell felvilágosítani, ki is volt ő.
Szász Károlyt, a költőt ma már kevesebben ismerik, mégis a kor egyik jeles poétája volt. Később, felesége halála után elhagyta a várost, és református püspök lett belőle.
Szigethy Warga János a magyar pedagógiatörténet egyik jelentős alakja volt.
Szabó Károly nevét nem véletlen, hogy a városi könyvtárunk viseli, őt a magyar könyvtárügy atyjának is szokás nevezni. Fáradhatatlan bibliográfus és filológus volt, később a kolozsvári egyetemen tanított, ahogy Mentovich Ferenc is, aki tanársága mellett szintén verseket írogatott.
Szilágyi Sándor egyszerre volt történész és irodalmár, tudományos munkája mellett egész pályája során irodalmi évkönyvek és folyóiratok szerkesztésével próbálta a magyar olvasókönzönséget szélesíteni és tájékozottabbá tenni.
Természetesen nem csak őbelőlük állt a nagy tanári kar. Hogy pontosan kikből is, segíthet megjegyezni Arany epigrammája, amelyben disztichonba foglalta a tanári névsort:
| Lengyel, Arany, Kiss, Nagy, Weiss, Pajzán, Mentovich, Ádám, Varga, Szilágyi, Szabó, Szarka, Losonczi, Deák. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése