Nagykőrös 50 év múlva

A következő cikk igazi kuriózum. Egy 1945-ös helyi újságból, a Nagykőrös Népéből való, és a szerzője arról ír, hogy milyennek vizionálja az ötven évvel későbbi jövőt. A háború utáni újjászületés optimizmusával néz előre, és - bár jóslataiból elég kevés dolog valósult meg - annyira azért nem is rugaszkodott el a valóságtól.

Nagykőrös Népe
1945. december 15.
I. évfolyam, 50. szám

Nagykőrös 50 év múlva

Igaz, hogy most jobban érdekelne bennünket, hogy mi lesz 5 hét, vagy legalábbis 5 hónap múlva, de hát erre nehezebb válaszolni, mint arra, hogy mi lesz Nagykőrösön 50 év múlva.

Ma még benne vagyunk az események vajúdásában, kiforrásában. Olyanok vagyunk, mint az anya méhében a csecsemő. Nem csupán mitőlünk függ, hogy mikor, milyen állapotban születünk meg. De megszületünk, újra születünk, mert a fődoktorok már megállapították, hogy a vajúdó események méhében jó a fekvésünk. Tehát életképesek, fejlődőképesek vagyunk.

Azt azonban már most megmondhatjuk, hogy az újjászületett demokratikus Magyarország 50 és múlva Európának, sőt az egész világnak egyik legboldogabb országa lesz. A mai 10 és 30 év közötti nemzedéknek majd módjában lesz megállapítani 50 év múlva, hogy mennyire igazam volt, mikor ezt írtam, előreláttam.

A tiszta, becsületes demokrácia lehetővé teszi Magyarország dolgozó népére nézve, hogy ezen az áldott jó földön békességben s boldogan élhessen békességben a környező országok demokratikus népeivel is.

És milyen lesz, milyen lehet, mivé fejlődhetik Nagykőrös 50 év alatt ebben az újjászületett demokratikus Magyarországban? Csodákat ne várjunk, de nem is csodákra lesz szüksége Nagykőrös népének, hanem egészséges, természetes, a helyi adottságokból szinte számtani
pontossággal levezethető fejlődésre, haladásra.

Nem lesz Nagykőrösből bányaváros, mert nincsenek bányái; nem lesz nehézipari város, mert nincsenek ércei és mert nem közlekedési, úthálózati csomópont; nem lesznek felhőkarcoló palotái, mert itt még van terület akár 5000 évre is, hogy a rajta épülő földszintes, egy-kétemeletes házakban elférjen a lakosság.

Nagykőrös 50 év múlva is megmarad mezőgazdasági városnak. A földbirtokreform során földhöz jutottak, meg az eredeti földmíves gazdák hangyaszorgalommal, ösztönös s tanult hozzáértéssel a kőrösi határ termékeit majd valóban világhírre emelik. Különösen saláta, uborka, zöldség, paradicsom, gyümölcs és szőlőtermését.

Ez utóbbi termékeknek világpiaci, világkereskedelmi gócpontjává válik Nagykőrös. De nemcsak friss állapotban kerülnek ezek a termékek megfelelő ellenérték ellenében világpiacra, hanem mint konzervkészítmények is. 15-20 ezer embert foglalkoztató, 4-5 szövetkezeti nagy konzervgyára lesz városunknak. Hogy a kis földtulajdonosok tömörülnek-e közösen termelő szövetkezetekbe, amelyek egyébként teljesen biztosítják részükre az egyéni, családi tulajdonjogot s a megillető termény fölötti szabad rendelkezési jogot, ezt most még
nem lehet megállapítani. A látszat amellett szól, hogy a nagykőrösi földmíves nép inkább az egyéni termelés híve. El is kell ismerni, hogy a nagykőrösi ember egyéni műveléssel egy hold földből – anélkül, hogy a földet kizsarolná – majdnem többet hoz ki, mint más vidéki ember 5 hold földből.

A Dunát és Tiszát összekötő csatornának egyik ága itt megy keresztül Nagykőrösön. A demokratikus Magyarország szakemberei, államférfijai ezt most már egészen természetesnek fogják találni. Mégpedig ott a mostani úgynevezett strandfürdő mögött. Hiszen ott vezet az egyik természetes lejtést mutató vízér le egészen a Tiszáig. A csatornán személy- és teherhajók járnak. Ott épül ki az egyik új nyári strand és egy állandó gőzfürdő, s közelében egészségügyi intézmények, üdülőhelyek. A méntelep máshova kerül. A mai Széchenyi kerttel együtt az egész környék a város üdülő, pihenő, szórakozó helyévé válik. Ott lesz egy másik részben a nagy hajóforgalmi, autó- autóbuszforgalmi, légiforgalmi állomás.

A vasúti forgalom részben megszűnik, részben átalakul autósín forgalommá. A vasúti állomás környéke különben sem alkalmas városfejlesztésre. A város terjeszkedési iránya a Ceglédi, Abonyi út, a Tázerdő s Bokros felé mutat.

50 év múlva rendes, tiszta barátságos otthona lesz minden jóravaló, dolgos, munkás nagykőrösi családnak. Villanyvilágítás mellett lesz vízvezetéki, egészséges, tiszta ivóvize minden háznak. A piszkos, csalakos, girbegurba utcák helyett sármentes, egyenes utcák lesznek az egész városban.

Mezőgazdasági jellege mellett 50 év múlva is megmarad Nagykőrös a Duna-Tisza közén múltjához méltó kultúrvárosnak. A kultúra Nagykőrös népének életszükséglete. Nem lesz egyetemi város, de lesznek mezőgazdasági, konzervipari főiskolái, az általános ismereteket tanító nagy múltú gimnáziuma s néptanítókat képző, szintén nagy múltú intézete.

50 év múlva békességben élnek egymással politikailag is a kőrösiek. Egyetlen egy politika lesz: a demokrácia. A városi képviselő-testületben nem politikai pártok, hanem foglalkozási osztályok, nem egyéni törtetők érvényesülnek, hanem a népnek demokratikus gondolkozású, tiszta,
becsületes választottjai. Az emberek nem veszekedő politikai pártokban, hanem pártatlan szakszervezetekben oldják meg vitás dolgaikat, és pedig a munkavállaló s a dolgozó munkaadók szakszervezeteiben egyaránt.

F. L.