Nagykőrös rejtett szépségei 1.

Ezzel a bejegyzéssel egy sorozatot szeretnék elindítani, amellyel megpróbálom ráirányítani a figyelmet városunk olyan különleges részleteire, amelyek egy része valóban "rejtőzködő", azaz fellelésük némi utánajárást igényel, ha mást nem annyit, hogy felkeressünk egy olyan mellékutcát, ahová egyébként talán évekig nem térnénk be. Mások nincsenek is annyira rejtve, itt vannak a központban a szemünk előtt, esetleg csak nincsenek szemmagasságban, vagy már annyira megszoktuk őket, hogy fel sem figyelünk rájuk, pedig érdemes lenne.

Minden alkalommal igyekszem egy olyan csokrot összeállítani, amelyben egymáshoz valamilyen módon kapcsolódó részleteket, érdekességeket ismerhettek meg. Azt előre kell hogy bocsássam, hogy nemcsak hogy nem tudok fényképezni, de még jó fényképezőgépem sincs, így a mellékelt fotókra ne mint önmagukban művészi alkotásokra tekintsetek, hanem mint a szöveg képi kiegészítése.

Elsőként a református temetőnkben fellelhető művészi értékű szobrokat mutatom be.

A nagykőrösi református temetőben egy egész albumra való kincset lehet találni, a különleges 100-150, sőt 200 éves sírkövektől kezdve a csodálatosan faragott fejfákon át a mívesen kovácsolt sírkerítésekig, nem szólva a gyönyörű fasorokról és a századfordulós mauzóleumokról. Temetőnkről a más városból idelátogatók nagy elismeréssel szólnak, ideje hát hogy mi is jobban megismerjük!

A szobrok meglehetősen elszórtan helyezkednek el az egyáltalán nem kis területű temetőben, így abban sem vagyok biztos hogy mindet sikerült felfedeznem, pedig jó kis sétát tettem a felderítés során.

A két főút kereszteződésében áll a Técsy-mauzóleum, szerintem kevesen kukkantottak még be az ablakán, pedig meglehetős érdekes látvány fogadja a kíváncsiskodót, egy körülbelül embernagyságú nőalak, akihez a mennyezetből - mintegy a mennyből - nyúl le egy kéz. Elsőre pici borzongás szalad át az emberen a kompozíció láttán, de a maga korában (a szobrot 1907-ben készítette Verő László [1872 - 1915] nagykőrösi szobrászművész) ez Isten viszonylag gyakori ábrázolása volt. (Mármint a lenyúló kéz, nem a nőalak.)

Délnek indulva körülbelül száz méterre innen a főút jobb oldalán található V. Faragó Bálint sírja, melyet szintén egy Verő László által 1912-ben készített bronz nőalak díszít.

A sírkő és a szobor nagyon szép, jellegzetesen szecessziós alkotás. Itt említem azt meg, hogy Verő Lászlóról nem sok érdemi információt sikerült találnom, pedig ha csak az előző két alkotását nézzük is úgy vélem érdemes lenne többet megtudnunk erről a tehetséges helyi művészről.

Innen északi irányba, a Mikes Kelemen utcai főkapu irányába indultam el, mert tudtam hogy a G tábla fősorában is van egy szép szobor. Ez szintén egy V. Faragó sír, V. Faragó Ambrusé és családjáé. A családfő Nagykőrös nagybirtokosai közé tartozott, aki halála után 900 hold (nagyjából 5 négyzetkilométer) földet, továbbá a mai Losonczi utca 1 számú házát hagyta a gimnáziumunkra.
Sírját az egyik síroszlopra boruló gyászoló bronz nőalak díszíti, amely egyes források szerint szintén Verő László alkotása, bár én hiába kerestem nem találtam rajta sehol az alkotó szignóját.

A fotón nem látszik ugyan, de a nő bal szeme egy elég nagy kaliberű lőszerrel van kilőve, továbbá a mellkasa is át van lőve. Úgy tűnik a második világháború során jó heccnek tűnt a katonáknak "gyakorlatozni" a szobrokon. Gyakorlatozásra még ennél is jobb célpontnak találták Jalsoviczky István bronz mellszobrát, mely az előző szobor közelében a G tábla szélén egy külön kis sírkertben található számos Jalsoviczky sír társaságában. A szobron ugyanis tucatnyi golyó ütötte nyom van. A Jalsoviczky család tagjai közül többen is magas városi és egyházi vezető pozíciót töltöttek be a XIX században és a XX század első évtizedeiben.

Jalsoviczky István az első világháborúban hősi halált halt, mellszobrát Kisfaludy Strobl Zsigmond országos hírű szobrászművész készítette (az ő alkotása például a Gellérthegyen lévő Felszabadulás szobor is).

További keresgélés után még két bronz mellszobrot találtam egymáshoz egészen közel a K táblában. Az egyik egy kislányé, Kerényi Judité. A másik pedig Cserépy Gyuláné Somogyi Erzsébeté. Mindkét szobor alkotója Boldogfai Farkas Sándor (1907-1970) szobrász, éremművész (többek között a régi 2 forintost is ő tervezte).

Mindenképp itt kell bemutatnom Dabasi Halász József síremlékét, bár ezt a műalkotás eszmei értékére való tekintettel az egyház a temetőből bevitette a református templom előterébe. A domborművet, mely a halál géniuszát ábrázolja Ferenczy István (1792-1856) szintén országos hírű szobrászművész készítette 1845-1846-ban klasszicista stílusban carrarai márványból. Művészeti szempontból ez tekinthető a legértékesebb alkotásnak a síremlékek közül.

Források:
Galántai Fekete Béla: Nagykőrös (1927)
Balanyi - Rácz - Ványi: Új nagykőrösi athenas (1994)
Rácz Lajos - A nagykőrösi reformátis temető néhány nevezetes sírja (kézirat, 1991)
Wikipedia: Boldogfai Farkas Sándor, Kisfaludy Strobl Zsigmond, Ferenczy István

Rácz Péter