Még egyszer a kőrösi kazamatákról

A város alatti alagutakról szóló februárban megjelent cikkem folytatása ez az írás. Az azóta összegyűlt információk mostanra megértek arra, hogy kiegészítsem az ott leírtakat. Különösen sokat segített ebben hogy két ezzel foglalkozó írást is megismerhettem. Az egyik Miklay Jenő Ősi titkok a város alatt című cikke, mely az 1995. augusztus 30-i Kék Nefelejcs Nagykőrösben jelent meg, a másik Balanyi Béla Nagykőrös késő középkori erődítései című tanulmánya, amelyet a Falvak és mezővárosok az Alföldön című kötetben publikált.

Miklay Jenő cikke inkább bulvárjelleggel közelíti meg a témát, de mivel két konkrétumot is említ a közelmúltból, ezért érdemes az ebben foglaltakkal is foglalkozni. Említi egyrészt, hogy a mozi meletti, a Széchenyi tér 19 számú ház (jelenleg Edit cipőbolt) átépítésekor a folyosó földje beomlott, ami alatt alagutat találtak, amely talán a Rákóczi útig vezet. Ennek az állításnak az a része, hogy a Rákóczi útig vezet egészen biztosan tévedés. Balanyi Béla leírása szerint a közvetlen mozi előtt elhaladó több mint két méter mélyen lévő szennyvíz-gerincvezeték árkának ásásakor nem találtak alagutat, pedig ha az említett beomlás alatti alagút akárcsak a Széchenyi térre is kivezetne, akkor az árok azt metszette volna. Ha találtak egyáltalán bármit is, az legfeljebb valamilyen pince lehetett.
Másik állítás, hogy a Tibiker jelenlegi Rákóczi utcai telephelyén lévő egyik építkezéskor találtak alagutat, amelybe le is mentek és a Rákóczi úttal párhuzamosan mindkét irányban legalább száz métert lehetett menni. Azonban az esetet nem dokumentálták, a lejáratot betemették és lebetonozták. Nos, ez az az eset, amelynek a valóságtartalma nulla és száz százalék között akárhol lehet, a cikkben az író megemlíti a neveket is, akik lenn jártak, talán őket felkeresve többet lehetne megtudni. A száz méteres nagyságrend mindenképpen gyanús, itt is esetleg egy nagyobb pincéről lehet szó

Balanyi Béla tanulmánya igen részletesen feldolgozza a városban 1959 és 1985 közötti nagyobb árkok ásásával járó munkálatok során fellelt leleteket és talajszerkezeti tapasztalatokat, és mint ilyen hiteles dokumentumnak tekinthető. (Felmerülhet, de nagyon valószínűtlennek tartom, hogy Balanyi Béla esetleg szándékosan elhallgatná egy megtalált alagút tényét, amikor egyébként aprólékosan leír szinte minden homokszemet). A leírtak nem igazán sok reményt hagynak az alagútvadászoknak, ugyanis a több mint 25 évnyi, a város jelentős részét érintő árokásási munkálatok során alagútnak nyomát sem találták sehol. (Persze sok más, történelmi szempontból nagyon értékes dolgot viszont igen). Három fogódzója maradhat ezek után az alagút-rajongóknak, nézzük ezeket végig.

Egyrészt lehet azt mondani, hogy az alagutak biztosan mélyebben vannak mint a munkálatok során kiásott árkok. Ennek az esélye viszont majdnem nulla. Városunk talaja homoktalaj, alagutat fúrásos technológiával nem lehet építeni, csak ásással. Ahhoz hogy az általában 1-2, de nem ritkán 4-5 méter mély árkolási munkálatok során azért ne érintsék az alagutat, mert az mélyebben van, ahhoz annakidején úgy kellett az alagutat elkészíteni hogy a teteje is mélyebben legyen ennél. (Igaz, pár száz év alatt a felszín is emelkedik a rárakódó és ráhordott por és föld hatására, de ez nagyon kevés helyen haladja meg az 1 métert). Mindenesetre ilyen mélyre ásni az alagutat rendkívül munkaigényes és felesleges lett volna, ráadásul a legtöbb helyen ilyen mélységben már megoldhatatlan problémát jelent a talajvíz. Ezért ilyen mélyen erősen kétséges hogy találnánk alagutat.
Másrészt azt is lehet mondani, hogy az árkok csak az utcákat érintették, az alagutak pedig biztosan az épületek alatt vannak. Sajnos az hogy hosszabb alagutak legyenek a házak alatt szintén nagyon valószínűtlen. A városmag szerkezete az utóbbi párszáz évben alig változott, azaz ahol most beépített terület van, ott többnyire már évszázadok óta az van. (Sőt inkább csökkent a város belső részén a beépített terület nagysága minthogy nőtt volna). Ásással a beépített területeken hosszabb alagutakat építeni nagyon körülményes lett volna, ezért ha van hosszabb alagút, azt közterületre építették, és ami akkor közterület volt, annak többsége most is az. Tehát az alagutak nem igazán kerülhettek házak alá utólagos ráépítés révén. Az viszont elképzelhető, hogy kettő, esetleg több szomszédos épület pincéjét járatokkal összekötötték, bár példát erre sem ismerek Nagykőrösön, de ha mégis felbukkana ilyen eset azon nem lepődnék meg.
És végül az érv ami a legtöbb reménnyel kecsegtet: bár sok közműépítés volt az elmúlt évtizedekben, de azért még így sok szűz terület maradt a belvárosban. (A több eset miatt is érintett Rákóczi utca is ide tartozik.) A közeljövőben esedékes igen nagy kiterjedésű szennyvízcsatorna-beruházás ezek jó részét érinteni fogja, így talán mégis rábukkanhatunk majd valami érdekességre. Akit érdekel a téma, figyelje majd az árkokat!

Rácz Péter