A régi nagykőrösi képeslapok alapján a pavilon a 30-as évek elején épülhetett. 1928-ban még nincs rajta a képeken, 1936-ban viszont már üzemel.
Uralkodó vonása a szecesszió. A stílusba beépült távolkeleti vonások közül sok megfigyelhető rajta: ilyen a sokszögletű alaprajz, a növényeket idéző ornamentika az ereszek alatt, az ablakokat szegélyező csavarodó peremdíszek, a többszintű tetőszerkezet, valamint a lefutó tetőgerincek enyhe ívelése.
Korában nagyon modern volt: villanyvilágítású és fűthető.
Mára azok közé az épületek közé tartozik, amelyről Nagykőröst könnyedén felismeri mindenki, aki valaha is itt járt. Városképformáló jellegű. Épp ezért jó volna védetté nyilvánítani.
Egy 1941-es képeslap részlete. A háttérben, a lovaskocsi mögött jól kivehető az akkor lassan már egy évtizede üzemelő pavilon.
Az előtérben lévő pavilon mögötti trafóház nélkül a tér egész embereien fest.
A képen a Postapalota akkori állapota is megcsodálható, tetőszerkezete az Iparművészeti Múzeuméra emlékeztet, amelyhez hasonlóan ezt az épületet is Zsolnay-csempék fedték. Ezt is megérné helyreállítani, tekintettel arra, hogy országos ritkaság lenne belőle.
1 megjegyzés:
Bocsánat hogy beleokoskodom, de szeretnékegy két kiegészítést tenni a bejegyzéshez. Az egyik, hogy a pavilont egészen biztosan 1926-ban építették, konkrétan a cifrakerti virágkertészet virágárúsító pavilon céljából (forrás: korabeli kőrösi újság). Nem nevezném igazán szecessziósnak, elég kevert stílus jellemzi, ami a szecesszió, neobarokk, neorokokó sajátos keveréke (ez tipikusan a 20-as 30-as évek magyar konzervatív polgári építészeti stílusa). A Postapalotát nem fedték (sajnos) Zsolnay majolikacserepek, a teőfedése sima színezett pala volt, de ez is nagyon impozáns lehetett. Üdv, Péter
Megjegyzés küldése