Írásomat sokkal inkább szánom gondolatébresztőnek, vitaindítónak, mint tudományos publikációnak, különösen azt tekintve, hogy magam is teljesen laikus vagyok ebben a témában – ami konkrétan a városunk alatt húzódó pince és alagútrendszerekről szóló legendák valóságtartalma. Valószínűleg sokan hallottak már, ha máshogy nem szájhagyomány útján arról hogy itt-ott az utcák alatt ősi pincék rejteznek, sőt jómagam már a központot a konzervgyárral összekötő alagútról is hallottam. Nagy érdeklődésre tartana számot egy ezt a területet hitelesen feltáró tanulmány, azonban ennek kutatása rendkívül nehézkes, már technikailag is nagyon sok akadályba ütközik, és szinte lehetetlen bármilyen vonatkozó dokumentumot is fellelni. Továbbmegyek: bár ezirányú kutatásokat konkrétan én nem végeztem, de eddig még hitelt érdemlően dokumentált esetről nem hallottam. Nézzük azért végig mi húzódik a legendák hátterében!Az egyik szembetűnő jelenség az, hogy városunk több pontján is rendszeresen megsüllyed az aszfalt. Kiemelten ilyen hely a Netkávéző előtt a Ceglédi út és a Biczó patikánál a Reviczki utca-Kossuth Lajos utca kereszteződése. Mindkettőre több magyarázat is lehetséges. Városunkban a török időktől kezdve léteztek úgynevezett gabonás vermek. Ezek közterületen lévő, gyaníthatóan kör alaprajzú két-három méter mély és pár méter átmérőjű ásott gödrök voltak, valószínűleg tégla falazattal. Alkalmasak voltak a gabona tárolására, de leginkább elrejtésére. Ezek a gödrök idővel aztán funkciójukat vesztvén betemetődtek, de a talaj tömörsége itt mégsem olyan mint a háborítatlan részen, így rendszeresen megsüllyed. Ez a variáció csak azért áll gyenge lábakon, mert főútjainkat igen mélyen (kb másfél méter) aláalapozták, így egy ilyen verem utóhatásait ennek ki kellett volna küszöbölni.
Ott van aztán a városárok. A középkortól egészen a XIX századig körben egy mély árok vette körül a várost védelmi célból. Ennek ma már alig van nyoma (de például a Szolnoki úton az Encsi út kereszteződése után bal oldalt lévő árok ennek a maradványa). A főutakon hidak vezettek át az árok felett, a hidaknál pedig őrség volt. Ezeket a helyeket nevezték „kapuk”-nak. Négy fő kapunk a Kecskeméti- (Kálvin térnél), Ceglédi-, (Netkávézónál) Szolnoki-, (Encsi utcánál) és Budai (Budai kapu étteremnél) kapuk voltak. (Bár a Budai kapu a középkorban korábban sokáig körülbelül a mozinál volt, csak később került ki a Rákóczi utca végéhez). A betemetett, betemetődött városárok helyén is képes megsüllyedni a föld, különösen a csapadékvízzel terheltebb területeken. Apropó csapadékvíz. Még mielőtt a betoncsöves csatornát kitalálták volna is épültek zárt csapadékvízelvezetők – városunkban is. Ezek téglából boltozatosra falazott kis átmérőjű alagutak voltak, melyből valószínű ma is van még a város alatt, pontos helyüket talán a KŐVA Zrt tudja is. De ezek sem valódi katakombák. Egyébként a Biczó patikánál lévő süllyedést magyarázhatja az is, hogy minden irányból oda lejt az út és az esővíz rendszeresen kimossa a talajt – sőt talán ez a legvalószínűbb magyarázat.
Pincék. Hallottam már arról is, hogy valaki azt állította: a pincéjéből alagút indul, csak be van falazva. A leginkább valódinak tűnő történet, amely már igen régóta tartja magát az, hogy a Szilágyi utca alatt, az Estike bolt épülete és a tanítóképző kollégiuma között alagút van, bár nem hallottam még olyanról, aki járt volna odalenn. Viszont több legenda alapja lehet az, hogy pincét régen nem csak az épületek alá, hanem onnan elnyúlóan udvarok alá, sőt közterület alá is építettek. Jó példa egy egy ilyenre az Ungváry-kert pincéje, ezt saját szememmel láttam, melynek egy ága kb 10 méter hosszan benyúlik a ház udvara alá. Ezek mai szemmel befalazott alagútnak néznek ki, pedig csak sima boltozatos pincék bárminemű folytatás nélkül.
Ott vannak aztán az óvóhelyek, légvédelmi pincék. A legismertebbek a Gimnázium alatti, a Művelődési Központ alatti, a konzervgyár alatti, de a könyvtár és a volt Vénusz cukrászda épülete alatt is van, és meglepődnék ha a volt pártház alatt nem lenne. Tulajdonképpen ezek is sima pincék, csak katonai szerepet is kaptak. Ezek közül egyeseknek az alagúttal való összekapcsolása akár logikusnak is tűnhet, de bizonyítékom erre sincsen, bár ennek is utána lehetne nézni (a felsorolt épületek többségének kutatható tervrajza és helyszínrajza van a levéltárban, bár az óvóhelyeket összekötő alagút terve, mint katonai létesítmény – ha tényleg létezik ilyen – lehet hogy titkosítva van, vagy legalábbis nem a kőrösi levéltárban őrzik a dokumentumokat.
Ha bárki bármilyen személyes tapasztalattal, történettel (akárhonnan is hallotta), netán fényképpel tudna szolgálni, a témában ne habozzon hozzászólni, vagy írni a p.racz_at_carussel_pont_com -ra!
Rácz Péter
