Nagykőrös

Nagykőrösi Konzervgyár - anno 1940

2011-04-26T09:08:00.009+02:00

Sikerült megszereznem a Gschwindt cég egy 1940 körüli képes kiadványát, melyben a nagykőrösi gyárról is közölnek néhány képet. Ezeket szeretném itt bemutatni:
A nagykőrösi gyár látképe

A paradicsomvonal épülete

Paradicsomátvétel a nagykőrösi üzemben

Gépházi részlet

Gépházi részlet

Dobozüzem

Paradicsommosó

Paradicsom sűrítő

Egy munkaterem a konzervgyárban

Raktári részlet

Cimkéző

Raktári részlet

Raktári részlet

Raktári részlet

Paradicsomkészítmények

Zöldségkonzervek

Gyümölcskonzervek

Kopa Laci bácsi háza

2011-04-19T10:51:00.004+02:00

Alig múlt két hónapja, amikor arról írtam, hogy remélhetőleg elpusztult polgárházaink sora nem bővül már a jövőben, köszönhetően a helyi védettséget biztosító önkormányzati rendeletnek.
Tévedtem.
Nem tudom pontosan, hogy magától dőlt-e össze, vagy lebontották mielőtt összedőlt volna, de Kopa Laci bácsi házának vasárnap már csak a hűlt helyét lehetett látni a Kálvin téren. V2-es kategóriájú helyi védettsége sem védte meg ettől.
Nem volt egy kiemelkedően szép épület, de különleges, magas tetőszerkezete, színes palái, kicsi, aszimetrikusan elhelyezkedő ablakai és az egész tömege adott a háznak egy érdekes, ódon hangulatot. Kopa Laci bácsi lakott itt haláláig, 1986-ig, aki életéből 66 évet szentelt a nagykőrösi újságírásnak. Az ő mottója az volt: "Addig kell az embernek írni, amíg a jobb karját fel tudja emelni."

Egy felvételem van a házról, 2005-ből:

Halálra ítélve

2011-02-21T09:26:00.009+01:00

Megkezdődött a városközpont-rekonstrukció (revitalizáció, ahogy tetszik), a munkagépek felvonultak a mozi előtti térre. Ezzel egyidőben felkerültek a fehér ecsetvonások a kivágandó fákra. A halálos ítéleteik. És az ítéleteket hamarosan végre is hajtják.

Tudni kell, hogy maradéktalanul támogatom ezt a beruházást. Vitára adhat ugyan okot, hogy az önrészként vállalt több mint 450 millió forintnak máshol lenne-e a helye vagy sem, de maga a rekonstrukció véleményem szerint szükséges, és nagyon sok, közvetlenül nem mérhető hasznot fog hozni a városnak.

De a fákat, azokat nagyon sajnálom. Még akkor is, ha elfogadom, hogy különösen a mozi előtti téren eléggé rendezetlen, és minőségileg is kifogásolható a faállomány. Most ez egy csapásra megoldódik, mert csak a mozi előtti téren a fák több mint fele, mintegy húsz fa megkapta a jelet.

A legnagyobb veszteség kétségtelenül a több mint 100 éves japánakác-sor még megmaradt néhány fájának megtizedelése lesz. Ezt a fasort az itt húzódó gyalogjárda árnyékolására ültették az 1890-es évek végén. Kettős fasor volt, a korabeli fényképek alapján nehéz megszámolni, de kezdetben talán 100 facsemetéből is állt a fasor, amely a Biczó-patikától a mai Dónáth húsüzletig tartott. Az 1960-as évekig más faféle csak a járda mentén volt, a téren (mivel mint piactér funkcionált), csak ez a fasor volt.

A japánakác élettartama több száz év, ennek ellenére mára csak 9 fa maradt a fasorból. Rendkívül sűrűn voltak ültetve, ahogyan nőttek bizonyos szintig értelemszerű volt a ritkításuk, továbbá valamikor a 60-as években az úthoz közelebb eső sort teljesen kivágták, valószínűleg zavarta a teherforgalmat. A magmaradt kilenc fa azonban már kényelmesen elfér egymástól, mégis, ötre most is felkerült a jelzés. Ez az öt fa nem áll semmilyen tervezett objektum útjában, tehát csak állapotuk indokolhatja a kivágást. Szeretném azonban a figyelmébe ajánlani annak, aki erről döntött, hogy egy kivágott 100 éves fa csak 100 év alatt pótolható. Akik most itt élnek, azok számára ezeket a fákat semmivel nem tudják pótolni, tehát csak bízom benne, hogy döntésük valóban szakszerű és indokolt volt.

A fasor a mostani autóútról nézve 1909-ben
Ugyanez a belső oldalról 1910-ben
A toronyból készült felvétel 1930-ból
A postapalotából készült felvéltel 1954-ből
Kora 60-as évekbeli kép, még ekkor is megvan a második fasor is (Bátori János felvétele)
A mozi előtti tér sarkán álló három japánakác tavaly nyáron. A sarkon álló legszebb - szerencsére - úgy tűnik megmarad.
A képen látható majd' összes fa kivágásra van jelölve.
És ezek is.

Eltűnt polgárházaink nyomában

2011-02-10T15:52:00.015+01:00

Jelen írásomban kísérletet teszek, hogy minél többet bemutassak azokból a nagykőrösi polgárházakból, melyeket ma már nem láthatunk. Elbontották őket. Többségükre ráfogták, hogy útban vannak. Útjában vannak a haladásnak, a fejlődésnek. Ismerve azonban az ötvenes-hatvanas évek ideológiai légkörét, bizony egyes esetekben felmerülhet annak a szerepe is, hogy ki kell irtani a gyűlölt úri- és felső-középosztály itt hagyott nyomait. Osztályellenség. Nem csak az ember, a háza is.

Igazságtalan volna azonban azt állítani, hogy kizárólag a szocialista éra alatt tűntek volna el ezek az építészeti értékeink. A két világháború közötti nagyszabásúra tervezett (valójában csak kis részben megvalósult) városrendezési terv során is sok házat elbontottak. Bár abban az időben legalább megfontoltabban döntöttek egy-egy ház lebontása mellett.

Nem szeretném azonban csak a negatívumokat láttatni. Ezek a városrendezések, akármelyik korszakról is beszélünk sok pozitívumot is hoztak Nagykőrösnek. Szebb, rendezettebb, élhetőbb városunk lett. Természetesen kár az elbontott házakért, de azt is érdemes megjegyezni, hogy a cikkben szereplő lakóházak többsége eklektikus-historizáló stílusban épült. Máig nem teljesen egyértelmű ennek a stílusnak a művészeti megítélése, a nyolcvanas évekig pedig kifejezetten értéktelen, korcs stílusnak tartották, és meg sem fordult senki fejében, hogy ezekre a házakra vigyázni kellene, mert építészeti értékük lenne, vagy egyszerűen csak azért mert tetszetősek, szebbé teszik a városképet. Megtekintve a képeket még az is felmerülhet, hogy némelyik épület esetében talán nem is olyan nagy veszteség, hogy nem látjuk már. De akkor is, városunk egy-egy darabkája tűnt el minden egyes ilyen ház lebontásakor.

Nagykőrös, köszönhetően annak, hogy a szocializmusban eléggé mellőzött településnek számított az átlagos magyar városokhoz képest nagyon kevés "épületáldozattal" élte túl a XX. század második felét. Kecskeméten például teljes városnegyedeket tüntettek el.

Nagyságrendekkel nagyobb azoknak a lakóházaknak a száma, amit ugyan nem bontottak le, de teljesen szétbarmoltak. Egyszer szánok majd ezeknek is egy bejegyzést, de ebben a bejegyzésben csak a teljesen elbontott házak közül mutatom be azokat, amelyekről valamilyen archív rajzot vagy képet találtam. A bemutatás során időrendben fogok haladni.

A palota
A mai Kertész-ház helyén állt (ahol az ügyvédi irodák és a játékbolt van a központi gyógyszertár mellett); 1760 körül épült és sokáig az egyetlen emeletes magánház volt a városban. A kőrösiek csak "palotá"-nak nevezték. 1910-ben bontatta le Kertész Gyula és építtette helyére a most is ott álló, Szarvas György által tervezett lakóházat. Egy különleges épületet vesztett el a város, de cserébe egy különlegeset is kapott, mert a most itt álló emeletes ház egy nagyon szép példája a magyar vidéki szecessziós építészetnek.

Rákóczi utca 18.
Halász-féle ház, a Rákóczi utcán a mai Estike bolt és a Celsius Kft telephelye között állt. Az 1860-1870-es években épült magas építésű földszintes ház volt, romantikus építészeti elemekkel. Ady Béláné vette meg és az 1930-as években a helyére építette a most ott álló magasföldszintes házat.Técsy-ház a Hősök terén
A Hősök terén, a mai park területén egy nagyobb házcsoport állt még a XX. század elején. Ez a háztömb a gimnáziumtól egészen a mostani II. világháborús szoborig nyúlt, és útjában volt a Ceglédi útnak is. 1920 és 1930 között fokozatosan számolták fel innen az építészetileg többnyire egyébként nem különösebben értékes épületeket. Utoljára, 1932-ben a Técsy-házat bontották le, mely a rendőrségi székház is volt egészen az új rendőrség felépültéig. A képen a ház már bontás közben látható. Bal oldalt a háttérben a mai Posta épülete.Kecskeméti út bal oldala
A város az 1930-as években elhatározta, hogy a girbegurba Kecskeméti utat szabályozza. Ehhez azonban bal oldalról több házat is le kellett bontani, mert a kijelölt új út nyomvolanának közepén álltak. Erre végül 1938-ban került sor, ekkor bontották le a XIX. század első felében épült klasszicista Beretvás Gedeon kúriát, amely ekkor már a Törös család tulajdonában volt. (Kasza utca sarkánál) Ekkor épült fel a mostani Törös-ház, nagyjából 20 méterrel bentebb, mint ahol a Beretvás kúria állt.
Ugyanekkor bontották le a Tündér utca sarkán álló lakóházat is (ez a mostani Juharfa cukrászda előtt állt, a mostani Kecskeméti út közepén). Az előző kép egy felvétel a toronyból ahogyan a Kecskeméti út és a főtér sarkán álló házat bontják; a következő két kép pedig sorrendben: a Beretvás (Törös) kúria és a Tündér utca sarkán álló ház.Gál-ház
Gál Sándor építtette az 1860-as években; ízléses, romantikus stílusú épület volt. Az emeleti része állítólag a második világháborúban égett le. Nem állították helyre hanem az emeletet lebontották, földszinti része még állt egészen 1959-ig. Ekkor az ide tervezett emeletes házak miatt a területről mindent elbontottak, a Gál-ház földszintjét is.Kecskeméti út jobb oldala
Az 1960-as évek elejétől több szakaszban épült fel a Kecskeméti út jobb oldala egészen a Kolping iskoláig olyanra ahogyan most ismerjük. Körülbelül egy tucat lakóházat bontottak el a Kecskeméti út jobb oldaláról, a Rákóczi utca elejéről és a mai "kislakótelep" területéről. Közte volt a református egyház kántori lakása is, mely a Kecskeméti út elején jobb oldalon állt.

Fennmaradt egy olyan történet, miszerint Adorján József, az akkori református lelkipásztor az államtól kiküldött értékbecslőt (aki meghatározta, hogy a kisajátításért mennyit fizet az állam), rendkívül kedvesen, szívélyesen fogadta, még ebédelni is meghívta, és ez annyira nagy hatással volt az egyébként közutálatnak örvendő értékbecslőre, hogy a kántori lakásért végül a reális értékénél több pénzt kapott az egyház.

Két házról találtam képet, egyiket a Dr. Dezső János által építtetett nívós polgárházról, mely a kántori lakás mellett állt (a korábban bemutatott, toronyból készült felvételen is látszik). Ennek a háznak egy gyenge minőségű fotóját és az eredeti tervrajzát is bemutatom itt. A másik pedig a már egészen a Kolping iskolánál lévő Csemege bolt helyén álló háromablakos ház képe.Ceglédi úti lakótelepek
A Ceglédi úton, a Farkas utcában és a Lőrinc pap utcában nagyjából harminc ház esett áldozatul az emeletes házak felépítésének, bár ezek közül több ház, különösen a szalagház helyén álló házsor, illetve a Farkas utca és a Lőrinc pap utca belsőbb házai valójában semmilyen építészeti értékkel nem bírtak.
Nem igazán találtam fényképfelvételt az itt álló házakról. Az bizonyos, hogy a Lőrinc pap utca sarkán egy magas építésű, szép, századfordulós ház állt, de arról sincs képem. A Három város építészete könyvben viszont találtam egy képet az Abonyi út és a Ceglédi út kereszteződésében bal oldalt álló színvonalas szecessziós házról, amelyről nagyapám azt mondta, hogy a tulajdonosa öngyilkos lett, miután látta hogy a házát lebontják. A helyén ma a szalagház melletti kis parkoló van.Kossuth Lajos út
A Kossuth Lajos úton 1975 körül a felszegi óvodától egészen a Trakisz-ig lebontották a páratlan oldali házsort, ami így utólag azért furcsa, mert a terület nagy részén máig nincs semmi, csak a Profi parkolója, a Profi megépülte előtt pedig még kihasználatlanabb volt a terület. Biztosan terveztek ide valamit ami végül nem valósult meg, én nem néztem utána. Fényképet nem találtam, csak elmondásból tudom, hogy több szép ház is állt itt, ahogyan ugyanitt a páros oldalon ma is szép házak állnak.

MSZMP székház
A mai református tanítóképző helyén Dr. Kovács Imre 1926-ban épített timpanonos polgárháza állt. Több olyan fényképem is van, amelyen az épület valamely részlete látszik, de igazán jól az eredeti tervrajz segítségével tudom bemutatni. Ezt a lakóházat az MSZMP székház építésekor bontották le, 1970 körül.Rendelőintézet
1983-ban kezdték el építeni a jelenlegi rendelőintézetet a Széchenyi téren, ennek a helyéről hat házat bontottak le a Széchenyi térről, a Magyar utcából és a Patay utcáról. Van ugyan fényképem a Széchenyi téri részről, de az olyan sötét, hogy inkább két tervrajzot mutatok be, az első a Széchenyi tér és Magyar utca sarkán álló Rosenfeld-ház tervrajza, a második a Magyar utcában álló Kenyeres ház tervrajza. A Rosenfeld-házban volt a gyermekrendelő, kisgyerekként még én is emlékszem erre a házra. A Kenyeres-ház egyike volt Nagykőrös legszebb szecessziós lakóházainak. A Széchenyi tér felé még két ház nézett, az egyik egy négyablakos sárga polgárház, Meskoviczéké volt, Meskovicz néninél láttam egy színes fényképet erről a házról körülbelül egy évvel ezelőtt, de nem volt módom beszkennelni.
Kustár u. 1.
Egy magas építésű, utolsó időkben már elég lepusztult ház állt a Kálvin tér és a Kustár utca sarkán. Az 1990-es évek végén bontották le, azóta üresen áll a telke.A lista valószínűleg közel sem teljes, de a néhány éve elfogadott, a helyi épített örökség védelméről szóló önkormányzati rendelet talán megakadályozza, hogy ez a lista jövőben bekövetkező esetekkel szaporodjon.

Tükörképek

2010-01-08T10:33:00.009+01:00

Lugosi Lugo László méltán elismert és kiváló fotográfus készített egy könyvet a fenti címmel. A könyv fő koncepciója, hogy felkereste azokat a helyszíneket, amelyekről az 1850-es években Ludwig Rohbock acélmetsző művész elkészítette Magyarországot bemutató metszet-sorozatát. Minden helyszínen megpróbálta megkeresni azt a pontot, ahonnan 150 évvel ezelőtt a metszet készülhetett, és onnan készített egy fényképfelvételt. A metszeteket és a fényképeket a könyvben párosával mutatja be, illusztrálandó mennyit változik (vagy épp nem változik) egy ország képe 150 év alatt.

Amikor megkaptam ezt a könyvet annyira megtetszett az ötlet, hogy magam is arra gondoltam, hogy megcsinálom én is ezt kicsiben, itt a mi városunkban. Öt évvel ezelőtt el is készítettem ezeket a felvételeket, össze is montíroztam őket a régi képeslapokkal, azóta itt pihennek egy CD-n, most először teszem közzé. Sajnos mind a képeslapok szkennelési minősége, mind a fényépek hagynak némi kívánnivalót maguk után, de remélem így is élvezhetőek lesznek a fotó-párok. Az új felvételek mind 2004-ben készültek, a régi kép készítésének időpontját odaírom minden esetben.

Néhány esetben viszonylag egyszerű volt megkeresni a pontos helyszínt ahol a korabeli felvétel készülhetett, de ez volt a ritkább. Sok esetben nehézségekbe ütközött hogy a két felvétel hasonlítson egymásra. Az egyik, bár nem a legnagyobb probléma az, hogy manapság lényegesen több a városunkban a növényzet (szerencsére, maradjon is ez így), így előfordult hogy arról a pontról ahol a korabeli felvétel készült ma már semmi nem látszik, csak egy fa lombja. Volt olyan kép amelyet ki is hagytam emiatt, és volt amelyiknél kicsit csalnom kellett ilyenkor, hogy látsszon is valami. A másik, hogy száz évvel ezelőtt időnként szélesebb látószöggel fényképeztek, mint amit a mai kompakt digitális gépek tudnak. Több olyan kép is van, aminél úgy éreztem, hogy ezt csak akkor tudnám igazán jól reprodukálni, ha 30 mm (egyenértékű) vagy még rövidebb gyújtótávolságot is be tudnék állítani, de az én gépemen 39 mm (egyenértékű) a legrövidebb. Így távolabb kellett mennem, de onnan meg már általában kicsit másképp látszik a kép.
Külön problémaként jelentkezett, hogy több esetben csak akkor láttam meg a különbséget, és jöttem rá, hogy mit hibáztam el, amikor ténylegesen egymás mellé raktam a két képet a számítógép monitorján. Ezek közül néhányat újrafotóztam, de párat úgy hagytam, sajnos meglepően sok időt emészt fel egy ilyen project, így nem volt időm mindet precízen megcsinálni.

Református templom és városháza, 1904 . A művelődési központ erkélyéről készítettem a képet, de meglepetésemre mégsem lett teljesen olyan mint a régi, az ugyanis magasabbról készült. Talán a művelődési központ tetejéről?

Szabadság tér 9-10, Kertész ház és az Arany patika épülete, 1914. A főtér két viszonylag épségben megőrzött épülete, bár a Kertész ház gyönyörű üzletportálját erősen átalakították.

Református templom 1907. Az eredeti kép távolabbról készült (nem is kevéssel, legalább 20 méterrel), de én nem tudtam sokkal távolabb menni, mert onnan a fák miatt nem sok minden látszana.

Szabadság tér déli oldala 1899. Ezt azért volt nehéz elkészíteni, mert a Gál-ház mint viszonyítási pont ma már nem áll, és így a kép bal szélét nehéz volt igazán jól beállítani.

Rendőrség, 1935. Megfigyelhető, hogy az eredeti képen egyáltalán nincs perspektivikus torzulás, míg az általam készítetten igen (a templom jobbra dől, mindeközben az ablakok a jobb szélen meg balra). Erre nem tudtam rájönni hogyan lehet kiküszöbölni.

Népbank - Városi szálloda - Postapalota, 1908. Ezt a felvételt érdemes lenne most is, a felújított Postapalotával megismételni.

Arany János Múzeum (akkor Méntelep), 1903.

Arany János Kulturális Központ (akkor városi szálloda), 1925. A jelenlegi főbejárat helyén még ablak volt.

Deák téri részlet a Kinizsi bejáratával (korábban ugye ez is piactér volt), 1915. Sokkal később jöttem rá, hogy ezt a felvéltelt nem jól készítettem el, a bal szélen belógó ház részlet ugyanis nem a mai K&H bank épületének a sarka, ahogyan én komponáltam, hanem annak a kis üzletháznak a sarka, amiben a Bambini gyerekruhabolt is van (volt?).

Postapalota, 1925. Ezt is érdemes lenne megismételni, immár a felújított Postapalotával, ma már jobban hasonlítana a régi képre.

Biczó patika (Szent György patika), 1910. Az ilyen képeken is jól megfigyelhető, hogy régen mennyivel letisztultabbak voltak az utcaképek. Az új kép tele van táblákkal, villanyoszlopokkal, antennákkal, légvezetékekkel. És ez a város bármely pontjára igaz.

A felső kép az Arany patika épülete, az alsó pedig pillantás a központ irányába a Biczó-patika (Szent György patika sarkától). 1910. A felső kép régi változata közelebbről és nagyobb látószöggel készült mint az új, de sajnos ezt a látószöget én nem tudtam reprodukálni. Az alsó képen jól látszik a Széchenyi tér 30. számú házának (Szántó ügyvéd háza volt) eredeti vakolatdíszítése.

Kis városháza (régen Járásbíróság) és katolikus templom, 1915. Az új kép nagyon gyenge lett ellenfényben készült, újra meg kellene ezt is csinálnom délelőtti órákban.

Széchenyi tér a volt ÁFÉSZ székházzal, 1904. Utóbb gondolkodtam, hogy itt viszont távolabb kellett volna állnom vagy 30 méterrel és abból kivágni a megfelelő részletet, úgy jobban hasonlított volna. 1904-ben még nem állt a most Varga pékség boltjának is helyet adó szép szecessziós ház, a Tázerdei utca másik sarkán álló háznak viszont még megvoltak a vakolatdíszei.

Széchenyi tér a mai rendelőintézet előttről fényképezve, 1910. Az új kép bal oldalán álló japánakácok közül több ott van facsemeteként már az 1910-es képen is.

Széchenyi tér, a mozi előtti rész, 1899. A mozi épületének modernizálása bizony kicsit elrontotta a tér északi oldalának képét.

Deák térről a népbank irányába tekintve, 1899.

A református internátus a Széchenyi téren, 1935. Itt sok változás nincs.

Deák tér (korábban Eötvös tér), 1910. Megfigyelhető, hogy a vasbolt ablakai felett a timpanok kicserélődtek íves szemöldökdíszekre. Az új képen nem látható, de a baloldalon álló Dajka ház tetőpárkányzatán lévő horganyból készült díszurna sincs már meg. Ilyen díszurna több házon is volt (például az Arany patika tetőpárkányzatán is volt négy darab is), de ma már sehol sem található meg, sajnos ennek a hengerelt horganylemeznek az élettartama amiből ezek a díszek készültek nem igazán éri el még a 60-70 évet sem.

Csónakázó tó, 1925. Nehéz megállapítani hogy a szigetecske ugyanott van-e ma is mint régen volt, úgy tűnik, mintha most bentebb lenne, pedig lehet hogy csak a vízfelület nagyobb a Ceglédi út irányába.

Kolping Katolikus Áltanos Iskola (korábban Polgári Leányiskola), 1906.

Feltették...

2009-05-03T00:03:00.001+02:00

Több kép a Vikiszaván. Csak mert fekete háttéren jobban mutatnak.

Itt a Spar is

2009-04-04T14:20:00.006+02:00

Április 2-án megnyitotta kapuit a régi strand helyén felépült Spar áruház. Nyilván sokan várták, bár már nem szenvedünk hiányt hasonló üzletekből. A nyitást követő napon mentem el megnézni a környéket és készíteni pár fotót.

Még oda sem értem, amikor a fényképezőgépemet meglátva máris megállított egy bácsi, hogy fotózzam le a táblát, ami a Ceglédi úton kifelé közlekedőknek mutatja, hogy itt balra tilos bekanyarodni. Abban a pillanatban nagy dudálás törte meg a viszonylagos csendet. Épp megállt megállt egy autó az út közepén, hogy - szabálytalanul - bekanyarodjon. A mögötte haladó pedig igyekezett ledudálni az útról. Ő talán látta a táblát.

A péntek déli időpont ellenére elég sokan jöttek-mentek, gondolom sokan csak kíváncsiságból.

Ha majd egyszer megnőnek a növények, szép kis park lesz a Spar előtt.

Biciklik és bevásárlókocsik – Nagykőrös régi-új jelképei.

Nem mondhatjuk, hogy a kutya sem kíváncsi az új áruházra.

Van elég parkolóhely.

Egyébként mikor voltak utoljára a szemben lévő Coop boltban?

Nem kellett sokáig várni arra, hogy lefényképezhessek egy szabálytalan bekanyarodást. A hölgy utána ijedtében – a behajtani tilos tábla ellenére – egyenesen ment tovább, nem kanyarodott balra, ahogy a nyilak mutatják. Nem nagy ügy.

Ezt a manővert még a rendőrök is végignézhették volna, de ők pont akkor fordultak meg a parkolóban, hogy elfoglalják megfigyelőhelyüket. Rendesek voltak, nem büntettek meg senkit, aki szabálytalanul kanyarodott be, csak figyelmeztették a vezetőket.

Aki innen szeretne bekanyarodni, ne tegye. A párhuzamosan futó Dózsa György útról teheti meg szabályosan. Kicsit fura rendszer, de jelen formájában nem lehet jobban megoldani. Talán ha a marha nagy P betűs táblát a beterelő nyilakkal levennék a Spar-os totemoszlopról, kevesebb autóst tévesztene meg. Arra ugyanis többen figyelnek és jóval feltűnőbb is, mint a tábla az út szélén. Nem ártana egy tábla a Lőrinc pap utca elé se, hogy aki a Spar-ba tart, ott kanyarodjon le. Egyébként úgy volt, hogy ide körforgalmat fognak építeni...

Nagykőrös rejtett szépségei 1.

2009-03-28T08:28:00.036+01:00

Ezzel a bejegyzéssel egy sorozatot szeretnék elindítani, amellyel megpróbálom ráirányítani a figyelmet városunk olyan különleges részleteire, amelyek egy része valóban "rejtőzködő", azaz fellelésük némi utánajárást igényel, ha mást nem annyit, hogy felkeressünk egy olyan mellékutcát, ahová egyébként talán évekig nem térnénk be. Mások nincsenek is annyira rejtve, itt vannak a központban a szemünk előtt, esetleg csak nincsenek szemmagasságban, vagy már annyira megszoktuk őket, hogy fel sem figyelünk rájuk, pedig érdemes lenne.

Minden alkalommal igyekszem egy olyan csokrot összeállítani, amelyben egymáshoz valamilyen módon kapcsolódó részleteket, érdekességeket ismerhettek meg. Azt előre kell hogy bocsássam, hogy nemcsak hogy nem tudok fényképezni, de még jó fényképezőgépem sincs, így a mellékelt fotókra ne mint önmagukban művészi alkotásokra tekintsetek, hanem mint a szöveg képi kiegészítése.

Elsőként a református temetőnkben fellelhető művészi értékű szobrokat mutatom be.

A nagykőrösi református temetőben egy egész albumra való kincset lehet találni, a különleges 100-150, sőt 200 éves sírkövektől kezdve a csodálatosan faragott fejfákon át a mívesen kovácsolt sírkerítésekig, nem szólva a gyönyörű fasorokról és a századfordulós mauzóleumokról. Temetőnkről a más városból idelátogatók nagy elismeréssel szólnak, ideje hát hogy mi is jobban megismerjük!

A szobrok meglehetősen elszórtan helyezkednek el az egyáltalán nem kis területű temetőben, így abban sem vagyok biztos hogy mindet sikerült felfedeznem, pedig jó kis sétát tettem a felderítés során.

A két főút kereszteződésében áll a Técsy-mauzóleum, szerintem kevesen kukkantottak még be az ablakán, pedig meglehetős érdekes látvány fogadja a kíváncsiskodót, egy körülbelül embernagyságú nőalak, akihez a mennyezetből - mintegy a mennyből - nyúl le egy kéz. Elsőre pici borzongás szalad át az emberen a kompozíció láttán, de a maga korában (a szobrot 1907-ben készítette Verő László [1872 - 1915] nagykőrösi szobrászművész) ez Isten viszonylag gyakori ábrázolása volt. (Mármint a lenyúló kéz, nem a nőalak.)

Délnek indulva körülbelül száz méterre innen a főút jobb oldalán található V. Faragó Bálint sírja, melyet szintén egy Verő László által 1912-ben készített bronz nőalak díszít.

A sírkő és a szobor nagyon szép, jellegzetesen szecessziós alkotás. Itt említem azt meg, hogy Verő Lászlóról nem sok érdemi információt sikerült találnom, pedig ha csak az előző két alkotását nézzük is úgy vélem érdemes lenne többet megtudnunk erről a tehetséges helyi művészről.

Innen északi irányba, a Mikes Kelemen utcai főkapu irányába indultam el, mert tudtam hogy a G tábla fősorában is van egy szép szobor. Ez szintén egy V. Faragó sír, V. Faragó Ambrusé és családjáé. A családfő Nagykőrös nagybirtokosai közé tartozott, aki halála után 900 hold (nagyjából 5 négyzetkilométer) földet, továbbá a mai Losonczi utca 1 számú házát hagyta a gimnáziumunkra.
Sírját az egyik síroszlopra boruló gyászoló bronz nőalak díszíti, amely egyes források szerint szintén Verő László alkotása, bár én hiába kerestem nem találtam rajta sehol az alkotó szignóját.

A fotón nem látszik ugyan, de a nő bal szeme egy elég nagy kaliberű lőszerrel van kilőve, továbbá a mellkasa is át van lőve. Úgy tűnik a második világháború során jó heccnek tűnt a katonáknak "gyakorlatozni" a szobrokon. Gyakorlatozásra még ennél is jobb célpontnak találták Jalsoviczky István bronz mellszobrát, mely az előző szobor közelében a G tábla szélén egy külön kis sírkertben található számos Jalsoviczky sír társaságában. A szobron ugyanis tucatnyi golyó ütötte nyom van. A Jalsoviczky család tagjai közül többen is magas városi és egyházi vezető pozíciót töltöttek be a XIX században és a XX század első évtizedeiben.

Jalsoviczky István az első világháborúban hősi halált halt, mellszobrát Kisfaludy Strobl Zsigmond országos hírű szobrászművész készítette (az ő alkotása például a Gellérthegyen lévő Felszabadulás szobor is).

További keresgélés után még két bronz mellszobrot találtam egymáshoz egészen közel a K táblában. Az egyik egy kislányé, Kerényi Judité. A másik pedig Cserépy Gyuláné Somogyi Erzsébeté. Mindkét szobor alkotója Boldogfai Farkas Sándor (1907-1970) szobrász, éremművész (többek között a régi 2 forintost is ő tervezte).

Mindenképp itt kell bemutatnom Dabasi Halász József síremlékét, bár ezt a műalkotás eszmei értékére való tekintettel az egyház a temetőből bevitette a református templom előterébe. A domborművet, mely a halál géniuszát ábrázolja Ferenczy István (1792-1856) szintén országos hírű szobrászművész készítette 1845-1846-ban klasszicista stílusban carrarai márványból. Művészeti szempontból ez tekinthető a legértékesebb alkotásnak a síremlékek közül.

Források:
Galántai Fekete Béla: Nagykőrös (1927)
Balanyi - Rácz - Ványi: Új nagykőrösi athenas (1994)
Rácz Lajos - A nagykőrösi reformátis temető néhány nevezetes sírja (kézirat, 1991)
Wikipedia: Boldogfai Farkas Sándor, Kisfaludy Strobl Zsigmond, Ferenczy István

Rácz Péter

Épül a Postapalota kupolájának ácsszerkezete

2009-03-14T15:15:00.001+01:00

Február-végi alkonyat

2009-03-01T19:15:00.003+01:00

Csónakázó tó, 2009. február 28. 17.41

Vasútállomás környéke, 2009. február 28. 17.01

Városháza

2008-11-19T20:40:00.001+01:00

Tűzijáték

2008-08-21T00:12:00.005+02:00

Plusz egy kép és némi kulisszatitok a Vikiszaván.

Még egyszer a kőrösi kazamatákról

2008-08-05T22:48:00.004+02:00

A város alatti alagutakról szóló februárban megjelent cikkem folytatása ez az írás. Az azóta összegyűlt információk mostanra megértek arra, hogy kiegészítsem az ott leírtakat. Különösen sokat segített ebben hogy két ezzel foglalkozó írást is megismerhettem. Az egyik Miklay Jenő Ősi titkok a város alatt című cikke, mely az 1995. augusztus 30-i Kék Nefelejcs Nagykőrösben jelent meg, a másik Balanyi Béla Nagykőrös késő középkori erődítései című tanulmánya, amelyet a Falvak és mezővárosok az Alföldön című kötetben publikált.

Miklay Jenő cikke inkább bulvárjelleggel közelíti meg a témát, de mivel két konkrétumot is említ a közelmúltból, ezért érdemes az ebben foglaltakkal is foglalkozni. Említi egyrészt, hogy a mozi meletti, a Széchenyi tér 19 számú ház (jelenleg Edit cipőbolt) átépítésekor a folyosó földje beomlott, ami alatt alagutat találtak, amely talán a Rákóczi útig vezet. Ennek az állításnak az a része, hogy a Rákóczi útig vezet egészen biztosan tévedés. Balanyi Béla leírása szerint a közvetlen mozi előtt elhaladó több mint két méter mélyen lévő szennyvíz-gerincvezeték árkának ásásakor nem találtak alagutat, pedig ha az említett beomlás alatti alagút akárcsak a Széchenyi térre is kivezetne, akkor az árok azt metszette volna. Ha találtak egyáltalán bármit is, az legfeljebb valamilyen pince lehetett.
Másik állítás, hogy a Tibiker jelenlegi Rákóczi utcai telephelyén lévő egyik építkezéskor találtak alagutat, amelybe le is mentek és a Rákóczi úttal párhuzamosan mindkét irányban legalább száz métert lehetett menni. Azonban az esetet nem dokumentálták, a lejáratot betemették és lebetonozták. Nos, ez az az eset, amelynek a valóságtartalma nulla és száz százalék között akárhol lehet, a cikkben az író megemlíti a neveket is, akik lenn jártak, talán őket felkeresve többet lehetne megtudni. A száz méteres nagyságrend mindenképpen gyanús, itt is esetleg egy nagyobb pincéről lehet szó

Balanyi Béla tanulmánya igen részletesen feldolgozza a városban 1959 és 1985 közötti nagyobb árkok ásásával járó munkálatok során fellelt leleteket és talajszerkezeti tapasztalatokat, és mint ilyen hiteles dokumentumnak tekinthető. (Felmerülhet, de nagyon valószínűtlennek tartom, hogy Balanyi Béla esetleg szándékosan elhallgatná egy megtalált alagút tényét, amikor egyébként aprólékosan leír szinte minden homokszemet). A leírtak nem igazán sok reményt hagynak az alagútvadászoknak, ugyanis a több mint 25 évnyi, a város jelentős részét érintő árokásási munkálatok során alagútnak nyomát sem találták sehol. (Persze sok más, történelmi szempontból nagyon értékes dolgot viszont igen). Három fogódzója maradhat ezek után az alagút-rajongóknak, nézzük ezeket végig.

Egyrészt lehet azt mondani, hogy az alagutak biztosan mélyebben vannak mint a munkálatok során kiásott árkok. Ennek az esélye viszont majdnem nulla. Városunk talaja homoktalaj, alagutat fúrásos technológiával nem lehet építeni, csak ásással. Ahhoz hogy az általában 1-2, de nem ritkán 4-5 méter mély árkolási munkálatok során azért ne érintsék az alagutat, mert az mélyebben van, ahhoz annakidején úgy kellett az alagutat elkészíteni hogy a teteje is mélyebben legyen ennél. (Igaz, pár száz év alatt a felszín is emelkedik a rárakódó és ráhordott por és föld hatására, de ez nagyon kevés helyen haladja meg az 1 métert). Mindenesetre ilyen mélyre ásni az alagutat rendkívül munkaigényes és felesleges lett volna, ráadásul a legtöbb helyen ilyen mélységben már megoldhatatlan problémát jelent a talajvíz. Ezért ilyen mélyen erősen kétséges hogy találnánk alagutat.
Másrészt azt is lehet mondani, hogy az árkok csak az utcákat érintették, az alagutak pedig biztosan az épületek alatt vannak. Sajnos az hogy hosszabb alagutak legyenek a házak alatt szintén nagyon valószínűtlen. A városmag szerkezete az utóbbi párszáz évben alig változott, azaz ahol most beépített terület van, ott többnyire már évszázadok óta az van. (Sőt inkább csökkent a város belső részén a beépített terület nagysága minthogy nőtt volna). Ásással a beépített területeken hosszabb alagutakat építeni nagyon körülményes lett volna, ezért ha van hosszabb alagút, azt közterületre építették, és ami akkor közterület volt, annak többsége most is az. Tehát az alagutak nem igazán kerülhettek házak alá utólagos ráépítés révén. Az viszont elképzelhető, hogy kettő, esetleg több szomszédos épület pincéjét járatokkal összekötötték, bár példát erre sem ismerek Nagykőrösön, de ha mégis felbukkana ilyen eset azon nem lepődnék meg.
És végül az érv ami a legtöbb reménnyel kecsegtet: bár sok közműépítés volt az elmúlt évtizedekben, de azért még így sok szűz terület maradt a belvárosban. (A több eset miatt is érintett Rákóczi utca is ide tartozik.) A közeljövőben esedékes igen nagy kiterjedésű szennyvízcsatorna-beruházás ezek jó részét érinteni fogja, így talán mégis rábukkanhatunk majd valami érdekességre. Akit érdekel a téma, figyelje majd az árkokat!

Rácz Péter

Megnyílt a Kinizsi!

2008-07-17T11:38:00.004+02:00

Régóta vártuk már, és július 14-én végre megnyitotta kapuit a Kinizsi Vendéglátó és Szabadidő Központ. Én személy szerint sokat vártam a helytől, de még így is túlteljesítette a várakozásaimat. Az egész hely nagyon ízlésesen van berendezve, és ami nagyon fontos - barátságos is. A képeken a Kinizsi pince látható, ami délután 4-től várja a vendégeket bőséges étel- és italválasztékkal. Mindenkinek szeretettel ajánlom, aki igényes kikapcsolódásra vágyik.

Nagykőrös Fotóblog Googletérkép

2008-06-20T10:03:00.004+02:00

Elkészült az első változata a Fotóblog Googletérképének. Ezen ki-ki helyszínek alapján böngészhet a naplón megjelenő bejegyzések között, valamint extra szolgáltatásként jelölni fogunk még különböző egyéb dolgokat is.

Hogy ez minél jobban müködjön, mindenkitől szívesen fogadnunk el segítséget. Ha tudsz a városban például olyan hulladékgyűjtő szigetet, vagy fáradtelemgyűjtőt, amely még nincs a térképen, küldj egy mailt a helyéről a bardos.david@gmail.com-ra. Cserében a térképen jelölt információnál feltüntetjük, kinek köszönhetjük. Szintén érdekes lehet még olyan hely, ahol a városban 1-2 Ft-osokat gyűjtenek például jótékony célra, illetve, olyan üzletek, ahol az elektrotechnikai hulladékot (rossz tévé, tönkrement hajszárító, használhatatlanná vált számítógépalkatrészek stb.) ingyenesen átveszik.

A térkép megtekinthető alább:

Nagyobb térképre váltás

Szolnoki út

2008-06-18T23:59:00.002+02:00

Este fél 9 felé készült a kép, amikor a legnyugvó nap este gyönyörűre színezte a felhős eget.

Működik az új csobogó

2008-05-03T15:43:00.003+02:00

Végre elkészült és működik az új csobogó a régi helyén. Üde színfoltja lett a városnak, de amikor egy éve azt mondták, hogy az új sokkal szebb lesz, azért gondolom mindenki valami nagyobb dobásra számított. Nem baj, legalább nem foglal el túl sok helyet, és tulajdonképpen nem is lehet azt mondani rá, hogy csúnya. Csobog, az a lényeg.

Vizuális környezetszennyezés

2008-04-27T18:41:00.004+02:00

Amikor először mondták nekem, hogy fotózzam le a református templomot, mert valami óriásplakátot helyeztek el a tornyán, nem akartam elhinni. Bár feltűnt már, hogy van ott valami, nem tulajdonítottam jelentőséget neki, mert azt hittem, hogy csak felújítanak ott valamit, és azért kellett letakarni a korlátot.
Mivel a felirat olyan távolságból elég kicsi ahhoz, hogy az emberek nagy része ne is gondoljon rá, hogy oda írva van valami, ezért a plakát teljesen felesleges. Arra viszont nagyszerű, hogy elcsúfítsa városunk egyik jelképét.
Utoljára a gimnáziumnál láttam ekkora barbárságot, mikor felkerültek azok a borzasztó ovális táblák.

Többször mondták már, hogy óvatosan kritizáljak, úgyhogy nem is mondok semmit, csak kérdezek. Mi szükség volt erre? És hol van ilyenkor az a bizottság, aki a városkép megóvása érdekében tevékenykedik, és akiknél egy sima cégtábla engedélyezése sem egyszerű feladat? Vagy rábólintottak volna erre? Esetleg olyan magasságig nem ér a hatáskörük?

A transzparenst távcsővel megvizsgálva megtudjatjuk, hogy 2008 a Biblia éve, és egy idézet is ott áll: „Boldog, aki olvassa...” Azt is láthatjuk, hogy nem is jól helyezték el, mert a rajta lévő címer és szöveg teteje így nem látszik.
Most elszámolok háromig, és nem írok semmi olyat, ami sértő lehet...
Hátha hamarosan lefújja onnan a szél.

Szombaton nyit a Club Mango

2008-04-15T22:53:00.003+02:00

Új szórakozóhely nyitja meg kapuit ezen a hétvégén Nagykőrösön. A fiatalok gyakran panaszkodnak arra, hogy kevés igényes szórakozóhely van városunkban, sőt a kritikusabbak szerint nincs is. A volt I-Qlub helyét átvevő Club Mango nevű szórakozóhely indulásával ez most megváltozhat - de ezt leghamarabb csak a szombati nyitóbuli után lehet megmondani, amikor magunk is meggyőződhetünk róla. Az mindenesetre elmondható, hogy rég övezte ekkora érdeklődés és várakozás egy fiataloknak szánt új hely nyitását városunkban. Reméljük, hogy az új klub beváltja a hozzá fűzött reményeket.

Szolnoki út

2008-04-10T21:17:00.002+02:00

Ezt a képet a református templom tornyából készítettem pár éve. Sok hasonló fotó készült már innen, de hátha valakinek így is érdekes. A szokásosnál nagyobb méretben töltöttem fel, hogy lehessen bogarászni. Rákattintva nagyítható.

Kora-tavaszi látkép

2008-04-10T21:12:00.004+02:00

A Gátból nyílik ez a kilátás, ahonnan a város mindhárom tornya látszik.

Nagykőröst sem kímélte Emma

2008-03-02T00:18:00.015+01:00

Orkánerejű vihar söpört végig a tavasz első napján Észak-Magyarországon, amely bennünket is elért.
Nagykőrösön csak néhány percig tartott az Emma névre keresztelt erős szélvihar, de elég nagy károkat okozott szerte a városban. A szél fákat csavart ki gyökerestől, és táblákat, jelzőlámpákat döntött ki. A vihar rengeteg házról sodort le cserepeket. Több műemlék jellegű épület, és a város híres gimnáziumának teteje is megrongálódott. A református temetőben egy hatalmas fa dőlt ki, ami összetört néhány sírt.
Sérülésekről nem tudok, de számos helyen az út közepét is összetört cserepek borították, úgyhogy nagy szerencse, ha senkinek nem lett baja.

A nagykőrösi kazamatákról

2008-02-10T21:10:00.000+01:00

Írásomat sokkal inkább szánom gondolatébresztőnek, vitaindítónak, mint tudományos publikációnak, különösen azt tekintve, hogy magam is teljesen laikus vagyok ebben a témában – ami konkrétan a városunk alatt húzódó pince és alagútrendszerekről szóló legendák valóságtartalma. Valószínűleg sokan hallottak már, ha máshogy nem szájhagyomány útján arról hogy itt-ott az utcák alatt ősi pincék rejteznek, sőt jómagam már a központot a konzervgyárral összekötő alagútról is hallottam. Nagy érdeklődésre tartana számot egy ezt a területet hitelesen feltáró tanulmány, azonban ennek kutatása rendkívül nehézkes, már technikailag is nagyon sok akadályba ütközik, és szinte lehetetlen bármilyen vonatkozó dokumentumot is fellelni. Továbbmegyek: bár ezirányú kutatásokat konkrétan én nem végeztem, de eddig még hitelt érdemlően dokumentált esetről nem hallottam. Nézzük azért végig mi húzódik a legendák hátterében!
Az egyik szembetűnő jelenség az, hogy városunk több pontján is rendszeresen megsüllyed az aszfalt. Kiemelten ilyen hely a Netkávéző előtt a Ceglédi út és a Biczó patikánál a Reviczki utca-Kossuth Lajos utca kereszteződése. Mindkettőre több magyarázat is lehetséges. Városunkban a török időktől kezdve léteztek úgynevezett gabonás vermek. Ezek közterületen lévő, gyaníthatóan kör alaprajzú két-három méter mély és pár méter átmérőjű ásott gödrök voltak, valószínűleg tégla falazattal. Alkalmasak voltak a gabona tárolására, de leginkább elrejtésére. Ezek a gödrök idővel aztán funkciójukat vesztvén betemetődtek, de a talaj tömörsége itt mégsem olyan mint a háborítatlan részen, így rendszeresen megsüllyed. Ez a variáció csak azért áll gyenge lábakon, mert főútjainkat igen mélyen (kb másfél méter) aláalapozták, így egy ilyen verem utóhatásait ennek ki kellett volna küszöbölni.
Ott van aztán a városárok. A középkortól egészen a XIX századig körben egy mély árok vette körül a várost védelmi célból. Ennek ma már alig van nyoma (de például a Szolnoki úton az Encsi út kereszteződése után bal oldalt lévő árok ennek a maradványa). A főutakon hidak vezettek át az árok felett, a hidaknál pedig őrség volt. Ezeket a helyeket nevezték „kapuk”-nak. Négy fő kapunk a Kecskeméti- (Kálvin térnél), Ceglédi-, (Netkávézónál) Szolnoki-, (Encsi utcánál) és Budai (Budai kapu étteremnél) kapuk voltak. (Bár a Budai kapu a középkorban korábban sokáig körülbelül a mozinál volt, csak később került ki a Rákóczi utca végéhez). A betemetett, betemetődött városárok helyén is képes megsüllyedni a föld, különösen a csapadékvízzel terheltebb területeken. Apropó csapadékvíz. Még mielőtt a betoncsöves csatornát kitalálták volna is épültek zárt csapadékvízelvezetők – városunkban is. Ezek téglából boltozatosra falazott kis átmérőjű alagutak voltak, melyből valószínű ma is van még a város alatt, pontos helyüket talán a KŐVA Zrt tudja is. De ezek sem valódi katakombák. Egyébként a Biczó patikánál lévő süllyedést magyarázhatja az is, hogy minden irányból oda lejt az út és az esővíz rendszeresen kimossa a talajt – sőt talán ez a legvalószínűbb magyarázat.
Pincék. Hallottam már arról is, hogy valaki azt állította: a pincéjéből alagút indul, csak be van falazva. A leginkább valódinak tűnő történet, amely már igen régóta tartja magát az, hogy a Szilágyi utca alatt, az Estike bolt épülete és a tanítóképző kollégiuma között alagút van, bár nem hallottam még olyanról, aki járt volna odalenn. Viszont több legenda alapja lehet az, hogy pincét régen nem csak az épületek alá, hanem onnan elnyúlóan udvarok alá, sőt közterület alá is építettek. Jó példa egy egy ilyenre az Ungváry-kert pincéje, ezt saját szememmel láttam, melynek egy ága kb 10 méter hosszan benyúlik a ház udvara alá. Ezek mai szemmel befalazott alagútnak néznek ki, pedig csak sima boltozatos pincék bárminemű folytatás nélkül.
Ott vannak aztán az óvóhelyek, légvédelmi pincék. A legismertebbek a Gimnázium alatti, a Művelődési Központ alatti, a konzervgyár alatti, de a könyvtár és a volt Vénusz cukrászda épülete alatt is van, és meglepődnék ha a volt pártház alatt nem lenne. Tulajdonképpen ezek is sima pincék, csak katonai szerepet is kaptak. Ezek közül egyeseknek az alagúttal való összekapcsolása akár logikusnak is tűnhet, de bizonyítékom erre sincsen, bár ennek is utána lehetne nézni (a felsorolt épületek többségének kutatható tervrajza és helyszínrajza van a levéltárban, bár az óvóhelyeket összekötő alagút terve, mint katonai létesítmény – ha tényleg létezik ilyen – lehet hogy titkosítva van, vagy legalábbis nem a kőrösi levéltárban őrzik a dokumentumokat.
Ha bárki bármilyen személyes tapasztalattal, történettel (akárhonnan is hallotta), netán fényképpel tudna szolgálni, a témában ne habozzon hozzászólni, vagy írni a p.racz_at_carussel_pont_com -ra!

Rácz Péter

Agip lett a Mol kútból

2008-01-21T21:19:00.001+01:00

Az idei év elejének egyik nagy beszédtémája Nagykőrösön az volt, hogy megszűnik a Kecskeméti úti Mol benzinkút, és Agip lesz belőle.

Január második hetében ezért a közkedvelt töltőállomás zárva tartott, amíg zajlottak az átalakítási munkálatok. Ahogy a felső képen látszik, ez még most sem fejeződött be teljesen. Csak a legalapvetőbb arculati elemeket tették a helyükre, meg persze a legfontosabbat, az új totemoszlopot, ami digitálisan mutatja az árakat, és világít is, így éjjel is jól látható, hogy a 95-ös benzin ára 294,9, míg a dízelé 299,9 forint - pont ugyanannyi, mint a szemben lévő OMV-nél.
Hogy a tulajdonosváltás után is lesz-e olyan népszerű, mint elődje volt, azt még korai lenne eldönteni, majd az idő megmondja.

Minden esetre, az alatt a rövid idő alatt, amíg zárva tartott, a konkurens benzinkutak örülhettek, mert jelentősen megnőtt a forgalmuk. Innentől kezdve talán kiegyenlítettebbek lesznek az erőviszonyok a három nagykőrösi töltőállomás között.

Két új téli kép

2008-01-03T19:03:00.000+01:00

Nekem tegnap kimaradt ez a rész, de apukám (Palásti Ferenc) is volt fotózni még délelőtt, amikor sütött a nap. Az alábbi két képet neki köszönhetjük.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy bátorítsam a Nagykőrös blog olvasóit fényképek és egyéb, Nagykőröshöz kapcsolódó érdekességek beküldésére a palasti.viktor[kukac]gmail.com címre.

Téli képek

2008-01-02T20:55:00.001+01:00

Nagy az élet a Csónakázó tavon

2007-12-30T00:45:00.000+01:00

Mivel napok óta fagypont alatt van a hőmérséklet, használható vastagságú jégréteg alakult ki a Csónakázó tavon, amit egyébként eredetileg is azért építettek, hogy télen korcsolyázni lehessen rajta.

Használatba is vette a város lakosságának azon része, akik tudnak korcsolyázni. Ma egész nap elég sokan voltak. Délután még parkolóhelyet is alig lehetett találni a közelben.

Az éjszakai kivilágításnak köszönhetően a Csónakázó tó jege egészen későig alkalmat ad a csúszkálásra. Öröm látni, hogy a város vezetése (már ha az ő érdemük) odafigyel az ilyen dolgokra, és örömet szereznek vele az embereknek.

Könyvajánló

2007-12-18T12:47:00.000+01:00

Már a boltokban van a frissen megjelent 2008-as Nagykőrösi Kalendárium. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki szereti a várost, és nem csak azért, mert egy csomó képet, ami benne van - beleértve a borítón láthatót is - én fotóztam, hanem azért, mert valóban érdekes írások szerepelnek benne Nagykőrös múltjáról, jelenéről és jövőjéről egyaránt. Karácsonyi ajándéknak is ideális.

Ünnepi fényben a városközpont

2007-12-11T22:55:00.000+01:00

Itt a december, sőt, lassan a közepén járunk, a karácsonyvárás idejét éljük. Egyre nagyobb divat kivilágítani a házakat is karácsonyi fényekkel, és persze a városközpont sem maradhat ilyenkor érintetlenül. Néhány éve különböző színű villanykörték világítottak szerteszét, ami elég szerencsétlenül nézett ki. Az utóbbi pár esztendőben viszont kellemes meglepetésként ízléses, sárgásfehér fényekkel teszik kellemesebbé az utcakép látványát. Szerintem idén is szép lett, legalábbis a lehetőségekhez képest. Ha a fák törzsét alulról megvilágítanák piros vagy zöld színű fénnyel, még ütősebb lehetne az összkép. Csak kicsi a főtér ahhoz, hogy ez érvényesülni tudjon.

Semleges színű, egyforma égőkkel - ahogy mostanában észrevettem - akármennyire is erőlködik az ember, nehéz ízléstelen kivilágítást alkotni. Lesz majd erről egy cikk még karácsony előtt, ugyanis megint kapom a híreket mindenfelől, hogy mennyire ízlésesen, vagy giccsesen van kivilágítva néhány ház a városban. Addig se feledjék: a kevesebb több. Főleg díszítésben.
A középső képek minőségéért pedig elnézést kérek.

Tizenhét kép a strandról

2007-12-04T21:49:00.000+01:00

A mostani bejegyzés valószínűleg az időseket érinti majd érzékenyen. Idén második éve nem nyitott ki a strand, ami egykor Nagykőrös nagy büszkesége volt. Ezúttal nem szeretnék külön kommentárt fűzni a képekhez - ilyen ma az a hely, ahol generációk töltötték a régi nyarakat.

Még pár szó a pavilonról

2007-12-02T21:42:00.000+01:00

A régi nagykőrösi képeslapok alapján a pavilon a 30-as évek elején épülhetett. 1928-ban még nincs rajta a képeken, 1936-ban viszont már üzemel.

Uralkodó vonása a szecesszió. A stílusba beépült távolkeleti vonások közül sok megfigyelhető rajta: ilyen a sokszögletű alaprajz, a növényeket idéző ornamentika az ereszek alatt, az ablakokat szegélyező csavarodó peremdíszek, a többszintű tetőszerkezet, valamint a lefutó tetőgerincek enyhe ívelése.

Korában nagyon modern volt: villanyvilágítású és fűthető.

Mára azok közé az épületek közé tartozik, amelyről Nagykőröst könnyedén felismeri mindenki, aki valaha is itt járt. Városképformáló jellegű. Épp ezért jó volna védetté nyilvánítani.

Egy 1941-es képeslap részlete. A háttérben, a lovaskocsi mögött jól kivehető az akkor lassan már egy évtizede üzemelő pavilon.

Az előtérben lévő pavilon mögötti trafóház nélkül a tér egész embereien fest.

A képen a Postapalota akkori állapota is megcsodálható, tetőszerkezete az Iparművészeti Múzeuméra emlékeztet, amelyhez hasonlóan ezt az épületet is Zsolnay-csempék fedték. Ezt is megérné helyreállítani, tekintettel arra, hogy országos ritkaság lenne belőle.

Újságospavilon

2007-12-02T14:10:00.001+01:00

Ez a legszebb ilyen jellegű épület a városban. Sajnos sem építésének évét, sem mást nem tudok róla. Gondolom eleve újságospavilonnak épült, mert minden máshoz kicsi lenne. Bár a közelmúltban olyan ötlet is felröppent, hogy esetleg a mellette üzemelő pizzéria venné bérbe, hogy nyáron a kint ülő vendégek számára koktélbárként üzemeljen. Ez a terv azonban kútba esett, így most is újságokat lehet itt kapni, eredeti céljának megfelelően.
Kedves kis épület, amit szerintem minden nagykőrösi szeret. Méretéből adódóan talán mindig lesz pénz arra, hogy megóvják az utókornak. Bár egy alapos felújítás most is ráférne.
Örülnék, ha valaki adalékokkal szolgálna erről az épületről (is).

A katolikus templom

2007-11-24T14:52:00.000+01:00

Erről a templomról általában kevesebbet tudunk, mint a reformátusról, ezért jöjjön néhány érdekes adat a hamarosan megjelenő, 2008-as Nagykőrösi Kalendáriumból, Miklós János plébános írása alapján.

A katolikus templomot 1782-ben kezdték építeni a Váci Egyházmegye és Mária Terézia adományaiból. A körülbelül 40 méter magas tornyú templom alapkőletételére május 20-án került sor, melyről korabeli feljegyzés is fellelhető a Galgóczi-féle monográfiában:

„1782-ik évben Zerdahelyi Gábor felszentelt püspök, és nagyprépost, mint püspöki helyettes, Kecskeméten bérmálván, átjött N.-Kőrösre és május 20-án pünkösd másod napján a templom alapkövét megáldván, azt a szentély északi sarkában helyezte el. Ezen ünnepélyes alkalommal Kozma József nagy-abonyi esperes plébános mondta a szent beszédet, és a templom felépülése után 1788. január 9-én ismét ő végezte a körül a templomfelavatási szent megáldást.”

A nagy tanári kar

2007-11-15T23:09:00.000+01:00

Ha már az imént Arany Jánosról esett szó, aki 1851-től 1860-ig nálunk tanított, ejthetnénk pár szót tanártársairól is. A gimnázium ugyanis Arany idejében élte fénykorát. Többek közt hét akadémikus is tanított falai közt, és e tanárok nem csak tudományos munkájukkal vívtak ki érdemeket, hanem a magyar kultúrára gyakorolt hatásuk is jelentős volt.

Aranyról senkit nem kell felvilágosítani, ki is volt ő.

Szász Károlyt, a költőt ma már kevesebben ismerik, mégis a kor egyik jeles poétája volt. Később, felesége halála után elhagyta a várost, és református püspök lett belőle.

Szigethy Warga János a magyar pedagógiatörténet egyik jelentős alakja volt.

Szabó Károly nevét nem véletlen, hogy a városi könyvtárunk viseli, őt a magyar könyvtárügy atyjának is szokás nevezni. Fáradhatatlan bibliográfus és filológus volt, később a kolozsvári egyetemen tanított, ahogy Mentovich Ferenc is, aki tanársága mellett szintén verseket írogatott.

Szilágyi Sándor egyszerre volt történész és irodalmár, tudományos munkája mellett egész pályája során irodalmi évkönyvek és folyóiratok szerkesztésével próbálta a magyar olvasókönzönséget szélesíteni és tájékozottabbá tenni.

Természetesen nem csak őbelőlük állt a nagy tanári kar. Hogy pontosan kikből is, segíthet megjegyezni Arany epigrammája, amelyben disztichonba foglalta a tanári névsort:

Lengyel, Arany, Kiss, Nagy, Weiss, Pajzán, Mentovich, Ádám,
Varga, Szilágyi, Szabó, Szarka, Losonczi, Deák.

Arany János Múzeum

2007-11-10T22:22:00.001+01:00

Nagykőrösieknek nem újdonság, de aki nem tudná, feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy Arany János kilenc évig tanított városunkban, és bár ő maga nem annyira szeretett itt lakni - mint leveleiből kiderül -, de Nagykőrös mindig is nagyon szerette a nagy költőt. Amikor ide hívták tanítani, azt üzenték neki, hogy ha kell, arany hintót küldenek érte, csak jöjjön. Ő pedig jobb lehetőség híján eljött, hogy magyart tanítson a kőrösi diákoknak, akik nagyon tisztelték őt, és becsületbeli ügynek tartották, hogy tantárgyát mindig jól megtanulják.

A lényeg, hogy Arany János akkor is, és azóta is nagy megbecsülésnek és köztiszteletnek örvend Nagykőrösön. Ezért aztán minden lehetséges intézményt elneveztek róla: általános iskolát, gimnáziumot, művelődési központot, és még sok más mellett a múzeumot is, ahol természetesen tőle származó leveleket, általa kijavított dolgozatokat is megtekinthet a közönség az eredeti mintájára berendezett régi dolgozószobája mellett.

Az aktualitást az adja, hogy a közelmúltban új járda épült a múzeumhoz, hogy a Toldi iskola felől esetlegesen betévedő látogatóknak ne a sáron kelljen áthaladniuk. Nagyon örülök neki, hogy nem a ma divatos térkőből, hanem bazaltkockákból rakták le a járdát, mert ez illik a múzeumhoz. Kicsit ugyan csúnya itt az elején, hogy összekenték-csöpögtették cementtel vagy mivel (sőt, borzasztóan néz ki ezen a képen), de bízzunk benne, hogy a sok erre járó ember meg az idő majd lekoptatja, és szebb lesz a felülete.

A járda végighalad a múzeum előtt, egészen az Abonyi útig. A kép jobb szélén a Bor-Kalán szobor látható, amiről most nem mesélek, mert nem szeretném, ha kiderülne, hogy elég gyér a tudásom a témáról.

Nagykőrös 50 év múlva

2007-11-09T20:49:00.000+01:00

A következő cikk igazi kuriózum. Egy 1945-ös helyi újságból, a Nagykőrös Népéből való, és a szerzője arról ír, hogy milyennek vizionálja az ötven évvel későbbi jövőt. A háború utáni újjászületés optimizmusával néz előre, és - bár jóslataiból elég kevés dolog valósult meg - annyira azért nem is rugaszkodott el a valóságtól.

Nagykőrös Népe
1945. december 15.
I. évfolyam, 50. szám

Nagykőrös 50 év múlva

Igaz, hogy most jobban érdekelne bennünket, hogy mi lesz 5 hét, vagy legalábbis 5 hónap múlva, de hát erre nehezebb válaszolni, mint arra, hogy mi lesz Nagykőrösön 50 év múlva.

Ma még benne vagyunk az események vajúdásában, kiforrásában. Olyanok vagyunk, mint az anya méhében a csecsemő. Nem csupán mitőlünk függ, hogy mikor, milyen állapotban születünk meg. De megszületünk, újra születünk, mert a fődoktorok már megállapították, hogy a vajúdó események méhében jó a fekvésünk. Tehát életképesek, fejlődőképesek vagyunk.

Azt azonban már most megmondhatjuk, hogy az újjászületett demokratikus Magyarország 50 és múlva Európának, sőt az egész világnak egyik legboldogabb országa lesz. A mai 10 és 30 év közötti nemzedéknek majd módjában lesz megállapítani 50 év múlva, hogy mennyire igazam volt, mikor ezt írtam, előreláttam.

A tiszta, becsületes demokrácia lehetővé teszi Magyarország dolgozó népére nézve, hogy ezen az áldott jó földön békességben s boldogan élhessen békességben a környező országok demokratikus népeivel is.

És milyen lesz, milyen lehet, mivé fejlődhetik Nagykőrös 50 év alatt ebben az újjászületett demokratikus Magyarországban? Csodákat ne várjunk, de nem is csodákra lesz szüksége Nagykőrös népének, hanem egészséges, természetes, a helyi adottságokból szinte számtani
pontossággal levezethető fejlődésre, haladásra.

Nem lesz Nagykőrösből bányaváros, mert nincsenek bányái; nem lesz nehézipari város, mert nincsenek ércei és mert nem közlekedési, úthálózati csomópont; nem lesznek felhőkarcoló palotái, mert itt még van terület akár 5000 évre is, hogy a rajta épülő földszintes, egy-kétemeletes házakban elférjen a lakosság.

Nagykőrös 50 év múlva is megmarad mezőgazdasági városnak. A földbirtokreform során földhöz jutottak, meg az eredeti földmíves gazdák hangyaszorgalommal, ösztönös s tanult hozzáértéssel a kőrösi határ termékeit majd valóban világhírre emelik. Különösen saláta, uborka, zöldség, paradicsom, gyümölcs és szőlőtermését.

Ez utóbbi termékeknek világpiaci, világkereskedelmi gócpontjává válik Nagykőrös. De nemcsak friss állapotban kerülnek ezek a termékek megfelelő ellenérték ellenében világpiacra, hanem mint konzervkészítmények is. 15-20 ezer embert foglalkoztató, 4-5 szövetkezeti nagy konzervgyára lesz városunknak. Hogy a kis földtulajdonosok tömörülnek-e közösen termelő szövetkezetekbe, amelyek egyébként teljesen biztosítják részükre az egyéni, családi tulajdonjogot s a megillető termény fölötti szabad rendelkezési jogot, ezt most még
nem lehet megállapítani. A látszat amellett szól, hogy a nagykőrösi földmíves nép inkább az egyéni termelés híve. El is kell ismerni, hogy a nagykőrösi ember egyéni műveléssel egy hold földből – anélkül, hogy a földet kizsarolná – majdnem többet hoz ki, mint más vidéki ember 5 hold földből.

A Dunát és Tiszát összekötő csatornának egyik ága itt megy keresztül Nagykőrösön. A demokratikus Magyarország szakemberei, államférfijai ezt most már egészen természetesnek fogják találni. Mégpedig ott a mostani úgynevezett strandfürdő mögött. Hiszen ott vezet az egyik természetes lejtést mutató vízér le egészen a Tiszáig. A csatornán személy- és teherhajók járnak. Ott épül ki az egyik új nyári strand és egy állandó gőzfürdő, s közelében egészségügyi intézmények, üdülőhelyek. A méntelep máshova kerül. A mai Széchenyi kerttel együtt az egész környék a város üdülő, pihenő, szórakozó helyévé válik. Ott lesz egy másik részben a nagy hajóforgalmi, autó- autóbuszforgalmi, légiforgalmi állomás.

A vasúti forgalom részben megszűnik, részben átalakul autósín forgalommá. A vasúti állomás környéke különben sem alkalmas városfejlesztésre. A város terjeszkedési iránya a Ceglédi, Abonyi út, a Tázerdő s Bokros felé mutat.

50 év múlva rendes, tiszta barátságos otthona lesz minden jóravaló, dolgos, munkás nagykőrösi családnak. Villanyvilágítás mellett lesz vízvezetéki, egészséges, tiszta ivóvize minden háznak. A piszkos, csalakos, girbegurba utcák helyett sármentes, egyenes utcák lesznek az egész városban.

Mezőgazdasági jellege mellett 50 év múlva is megmarad Nagykőrös a Duna-Tisza közén múltjához méltó kultúrvárosnak. A kultúra Nagykőrös népének életszükséglete. Nem lesz egyetemi város, de lesznek mezőgazdasági, konzervipari főiskolái, az általános ismereteket tanító nagy múltú gimnáziuma s néptanítókat képző, szintén nagy múltú intézete.

50 év múlva békességben élnek egymással politikailag is a kőrösiek. Egyetlen egy politika lesz: a demokrácia. A városi képviselő-testületben nem politikai pártok, hanem foglalkozási osztályok, nem egyéni törtetők érvényesülnek, hanem a népnek demokratikus gondolkozású, tiszta,
becsületes választottjai. Az emberek nem veszekedő politikai pártokban, hanem pártatlan szakszervezetekben oldják meg vitás dolgaikat, és pedig a munkavállaló s a dolgozó munkaadók szakszervezeteiben egyaránt.

F. L.

Ősz a Cifrakertben

2007-10-31T20:53:00.001+01:00

Az emberek kétharmada nincs oda Nagykőrösért

2007-10-09T19:16:00.000+02:00

Érdekes, bár nem meglepő eredménnyel zárult a Nagykőrös blog legutóbbi szavazása. 21-ből csak 7 szavazó állítja, hogy szereti a várost, és szeret is itt élni. A többség, vagyis a szavazók kétharmada szívesebben élne máshol, de legalábbis nem kötődik erősen érzelmileg Nagykőröshöz.

Ez szomorú eredmény, mert így nehezen lehet összefogásra bírni az embereket a város érdekében. Dehát ki is beszél manapság összefogásról, amikor mindenki a saját problémáival van elfoglalva?

Készül az új csobogó

2007-10-09T19:04:00.000+02:00

Üdv, elhanyagolt blogom! Két héttel ezelőtt készítettem két képet az épülő új csobogóról. Azóta annyi a fejlemény, hogy már kibélelték csempével. Ha elkészül, biztosan teszek majd fel új képeket. De fogalmam sincs, hogy mikor állítják üzembe. Pont a pancsolós szezon végén? Vagy megvárják vele a jövő évet?

A félrerakott térköveket remélhetőleg nem fogják ellopni, mire elkészül

Új szavazás!

2007-08-27T17:58:00.001+02:00

Nagyon szeretném megtudni, hogy mit gondolnak az emberek a várossal kapcsolatban, ezért kérem, szavazzon mindenki. Aki nem itt él, az az első lehetőséget (szeretem, és szeretek itt lakni), értelmezze úgy, hogy szeretem és szeretnék itt lakni. A másodikat választ hasonlóképpen: szeretem, de nem laknék itt. Jó?
A témával kapcsolatos gondolatokat, megjegyzéseket pedig írják bátran ide a cikk alá. Köszönöm!

Főtéri életkép

2007-08-27T17:43:00.001+02:00

Főtéri életkép: azt hiszem, a városban sehol máshol nincs ilyen régivágású villanyoszlop (csak a vasútállomás felé, de az másmilyen, és szerintem észre se vette még senki - majd küldök róla képet). A szép villanyoszlopnak pedig nekitámasztva a művelődési ház őszi programajánlója. Jön Fábry Sándor, Vámos Miklós és Csernus doktor is, aki fél éve már szerepelt itt ugyanezzel az előadással. A címe legalábbis ugyanaz: Bevállalja? Bár tőle mást nem is hallottam még. A lényeg, hogy városunk lapos kulturális életét jól felpezsdítik az ilyen vendégek, művészek, sztárok. Az ilyen előadóestekre mindig sokan kíváncsiak. Már csak valami igényes koncert kéne ide egyszer, mondjuk eljöhetne Zorán.

Augusztus 20-ai tűzijáték

2007-08-20T22:26:00.001+02:00

Büszkén jelenthetem, hogy nem egészen egy órával az augusztus 20-ai tűzijáték kezdete után a Nagykőrös blog már képes beszámolóval jelentkezik.
Az időjárás szerencsére kedvezett a rendezvénynek, csak a szél fújdogált egy kicsit, a nagy vihar korábban érte a várost.
21 órai kezdettel Beatles emlékkoncertet hallhatott a közönség a főtéren a Gútai Alma Art együttes előadásában, akik közepes szinten muzsikáltak. A rossz az volt, hogy egy hölgy a számok között felolvasást tartott a Beatles életéből, ami szerintem senkit nem érdekelt igazán. Ha valakit érdekelt is, nem hallhatta, mert ahhoz túl halk volt. Szerencsére a szervezők a második felolvasás után szóltak neki, hogy nem tartanak igényt a szöveges részre. A hölgy ezen talán kicsit megsértődött, de jó, hogy mertek szólni neki, mert teljesen tönkretette az amúgy sem túl komoly koncertélményt.
A tűzijáték szép volt, bár az égből nagy mennyiségű, néha még forró pernye hullott a nézőkre, de az élményért bőven megérte.

Plusz egy kép a Vikiszaván. Megállapítottam, hogy az új gépem nagylátószöge nem elég ahhoz, hogy a DM sarkától minden beleférjen a képbe, úgyhogy jövőre máshonnan fogok fotózni.

Örkényi úti retro

2007-08-01T11:21:00.001+02:00

Két kép, ami készülhetett volna akár negyven éve is. (Illetve nem, a felsőn ott egy Skoda Favorit, amit 1989-ben kezdtek gyártani. Az alsón pedig nem futott volna ennyi vezeték 1967-ben.)
De ezek mai képek.
Azért fekete-fehérek, és azért tűnnek réginek, mert egy rissz-rossz 10×-es zoomos kompakt digitális géppel csináltam őket, és a színek elég silányak lettek. De mivel a téma eleve adta a fekete-fehér színvilágot, igyekeztem olyan hatásúra megcsinálni, mint ha analóg géppel készültek volna.

Ez meg nem is egy szívderítő fotó, dehát ezt láttam meg, amikor kinéztem az ablakon.

Tűzijáték

2007-07-30T23:48:00.000+02:00

Ez a 2005. január 1-jei tűzijáték a város főterén. Abszolút nem illik ide, mert nincs semmilyen ünnep, de most találtam meg ezt a képemet, úgyhogy felteszem. Úgyis nemsoká jön augusztus 20., és ha itthon leszek, megpróbálok majd csinálni pár képet az ottani tűzijátékon is.

Ceglédi út

2007-07-30T15:39:00.000+02:00

Ceglédi úti álom
(Yashica-D, szúnyoghálón keresztül)

Nagykőrösi Konzervgyár

2007-07-29T14:39:00.000+02:00

Habár a következő képek kevésbé egyeztethetők össze a honlap céljával, mégis megmutatnám őket, hiszen a legtöbb városnak van egy ilyen oldala is.

A két torony

Akár a Nagykőrös Trade Center címet is kaphatná a kép...

... hiszen több ezren dolgoztak itt, az ország legjelentősebb konzervgyára volt, Közép-Európában is kiemelkedőnek számított.

Úgy tűnik nem kedvez a szerencse a „tornyoknak”.

Belle Vue

2007-07-28T13:29:00.000+02:00

Belle Vue, magyarul „Szép látvány” a neve városunk viccének, ennek a vasszobornak.

„Harmonikusan” illeszkedik a környezetébe

Szép látvány - a címválasztás talán nem a legtalálóbb

Farhi, francia művész ajándékozta a városnak, akiről ugyan nem tudjuk, hogy kicsoda, de nem is merte senki megkérdezni tőle, hogy ezt komolyan gondolta-e.

Egyébként ügyes munka, tudnék néhány helyet Párizsban, ahol jól mutatna

Ajándékot visszautasítani persze nem illik, de szerencsére a központ legeldugottabb parkjába helyezték, mondván, hogy oda illik. Szerencsére azt nem kellett megindokolni senkinek, hogy miért oda illik, mikor az épületek ott is hasonló stílusúak, mint bárhol. De hát nem mondhatta senki, hogy elnézést, nincs a városnak olyan pontja, ahova ezt jó szívvel el lehetne helyezni.

Művészeknek szabad nyomtatott i betűre pontot tenni

Jelentését, meg hogy mit ábrázol, szintén nem ismeri senki. Aki megpróbálja megfejteni a látványt, leghamarabb a sarló és kalapács jut eszébe a kompozícióból, de persze ez biztos nem így van, csak piszkos a fantáziánk, meg ehhez szokott hozzá az emberek szeme.

Vannak érdekes nézetei

Ugyanakkor, ha a sarló-kalapács érzés véletlenül keletkezik az emberekben, és az alkotó erről nem tud, akkor azt kell mondanom, hogy a szobor nem is tudatosan készült, hanem csak fémhulladékok ötletszerű összehegesztéséről van szó. De szerintem Farhi szándékosan csinálta, és akkor viszont zseniális. Egyébként ahogy így hosszabban nézegetem, egyre jobban tetszik.

Csak hogy mondjam… köszönjük szépen, igazán nem kellett volna. Ide legalábbis.

Csobogó

2007-07-28T11:57:00.000+02:00

A jelenlegi vízköpők, háttérben a Kossuth szoborral

Volt nekünk régen egy igazi szocreál stílusú csobogónk, ami több más magyar városban is fellelhető volt. Amikor arra jártunk, mindig azzal szórakoztunk, hogy befogtuk a lyukakat, ahol jött a víz. Ha kellő ideig elzártuk a víz útját, aztán szabaddá tettük, a nyomás miatt sokkal magasabbra lövellt a víz pár másodpercig.
Csúnya volt. Majdnem olyan csúnya, mint a mostani. Habár ez nem is mondható csobogónak, nem is értem, hogy egyáltalán miért készült. Valószínűleg nem akarták kibontani a földből a régi csobogó vízvezetékeit, úgyhogy otthagyták, ahogy voltak. Biciklisek számára remek ugrató, és kisebb termetű kutyák kényelmesen tudnak inni belőle. Amikor kész lett, mindenki azt hitte, hogy csak félbehagyták valamiért. Vagy ez tényleg így van?
Nemrég viszont azt olvastam, hogy akár már őszre elkészülhet az új, igazi csobogó, aminek a közepéből több méter magas vízoszlop tör majd elő, és hangulatvilágítást is kap. Reméljük, tényleg elkészül még az idén.

Senki nem fogja sajnálni, ha eltűnik

A mi sétálóutcánk

2007-07-27T14:12:00.000+02:00

Délutáni csúcsforgalom

Néhányszor felvetődött már az ötlet, hogy az Eszperantó utcát nevezzék ki sétálóutcának. Nyilván vannak az ötletnek pártolói és ellenzői is. Csak nem tudom, hogy mi értelme ezen gondolkodni. Hiszen az Eszperantó utca sétálóutca! Olyan sétálóutca, amelyiken néha keresztülmennek autók is. Egy nap legalább harminc, de lehet, hogy száz is, vagy még több. Miért baj ez? Tökéletesen megfér itt autós, biciklis és gyalogos is, mert az utca alapvetően gyér forgalmú. Talán a parkolást lenne érdemes korlátozni itt, bár a legtöbbször ezzel sincs gond.
Hangulatos kisutca macskakővel, üzletekkel, a két végén gyorsbüfékkel.

Cégtáblák

Sétálóucta

Szebb napokat is megért

Az első bejegyzés

2007-07-27T13:31:00.001+02:00